2009 január 23. | Szerző: kisiren

                

               

Kellemes szombatot….

2009 január 21. | Szerző: kisiren

                    

                                               “Ha jó úton jársz,

mindig csak virágzol..”

 

Tél, tél, tél…

        

Wass Albert

Tél

Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.

Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg…

Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.

Mélyen a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.

“Tél, tél, tél,

Derékig a tél…”

/Tamás Mária /

vadvirág

2009 január 20. | Szerző: kisiren

 

2009 január 20. | Szerző: kisiren

 

                      

Szép délutánt!

– Kérsz egy kellemes, frissítő mézes teát?

” És tudod : az erő micsoda?

-Akarat,

Mely előbb vagy utóbb,

de borostyánt arat. “

/ Arany János /

 

 

 Röpül a szán…

 

Tél, tél, tél. Derékig a tél. Siklik a sí, Szánkó talpa. Bátor, aki Röpül rajta, Gyáva, aki fél. /Tamás Mária / vadvirág

2009 január 19. | Szerző: kisiren

       

 

 

          

” Úgy válunk magunk is örökké,

Hogy beépülünk a végtelenbe,

térbe, időbe, életekbe…”

 / Pilinszky János /

 

 

 

 

 

 

  Mint befagyott tenger…   

                                                                   
Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rossz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.

Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson…
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon

/ Petőfi Sándor /

 

vadvirág

2009 január 18. | Szerző: kisiren

 

 

” Oly jó az esti órák fénye,

a csillagos égre nézve…

…S oly szép a hold iramló árnya,

mely telten sugárzik az éjhomályba…”

 

vadvirág

2009 január 18. | Szerző: kisiren

 

 

 

TÉLI UTAZÁS

Puskin

Fáradtan ragyogva játszik
a felhőn a holdsugár,
bús, hideg fényében ázik
és búsul a néma táj.

Trojkám repül a derengő
éjszakában a havon…
Egyhangúan cseng a csengő…
Bóbiskolok, álmodom.

És nótára gyujt a jámscsik.
Ó, hazai, szép dalok!…
Boldogságról szól az egyik,
a másik meg sír, zokog.

Tűz seholse! Mindenütt csak
hó és árny és szürkület;
közelednek, maradoznak
a csíkos mérföldkövek.

Megyünk… Nina, holnap, ó, már
holnap látlak, kedvesem:
ülünk majd a kandallónál,
szívünk csordult szerelem.

S ha az óra éjfelet ver
nagylustán, és a megúnt
vendégsereg lassan elmegy –
végre ketten maradunk!…

Visz a szán… Bókol a jámscsik
a bakon. Hallgat a táj.
Fáradtan ragyogva játszik
a felhőn a holdsugár.

(Szabó Lőrinc)

 

vadvirág

 

 

 

2009 január 18. | Szerző: kisiren

 

vadvirág

2009 január 18. | Szerző: kisiren

                                 

Jó reggelt!

Egy finom kávéval…

Mesél a múlt…

 

Kedvelem a régi, finom porcelán csészéket,

valami különleges bájuk van.

Tetszenek  mintáik,

kecses alakjuk,

sokáig el tudok gyönyörködni bennük,

de még inkább eltűnődöm a múltjukon:

– Kié lehetett,

erős vagy gyengébb kávét ittak belőle,

mit tudna mesélni a régi időkről…?

Számomra ez mind izgató,

fölöttébb érdekes…

Emlékszem…

Gyerekkoromban közel laktunk egy kastélyhoz,

mely romos állapotban volt sokáig,

nekünk remek játszótér.

Állandóan kincseket kerestünk…

Aztán,

ha találtunk valami porcelándarabkát,

rögtön beindult a fantáziánk,

gyönyörködtünk benne,

mennyi mindent kitaláltunk hozzá.

Igazi kincset azonban sose találtunk…

írta: vadvirág

2009 január 18. | Szerző: kisiren

                       

                 

Vidám ébredés…

 

“A vidámság napfényt lop a gondolataidba. “

 

” Békét és reménységet,

Békét a világnak.

Békét és reménységet,

Az ember ennyit csak kívánhat! “

 

                

“Higgy a csodákban,

mert teli van vele az élet.

De ami a legfontosabb,

hogy higgy önmagadban,…”

Fákon, pucér bokrok alatt
rigók gyászolják a nyarat,
rigók gyászolják a nyarat.

 

Szomorúak, búsak, némák:
csak a telet vészelnék át,
csak a telet vészelnék át.

 

Csak e jégvirágos telet:
aztán zenghet a kikelet!
Ugye, kis cinkék, verebek?

 /Utassy József /

Téli nyüzsgés

 

Micsoda nyüzsgés  van a kertben.

Ahogy feltöltöttük a madáretetőt,

szinte rögtön híre ment,

és jöttek az apró, csivitelő kedves vendégek,

a kékcinkék.

Bársonyos, selymes,

 gyönyörű tollruháikban nagyon jól mutattak.

Vidám csipogásukkal kínálták,

bíztatták egymást:

– Gyertek,

csak gyertek!

Kóstoljátok meg ezeket a finomságokat!

Éheztünk épp eleget,

szükségünk van az energia pótlására!

…És csak jöttek,

jöttek a kedves kis ismerősök,

mi pedig nem győztünk bennük csodálkozni,

gyönyörködni…

írta: vadvirág

  

Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél…
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!
/ Babits Mihály /

 

…És odakinn szakad a hó,

 és ömlik,

ömlik,

 mintha apró porcukorral hintenénk a finom süteményt…

Újra vastag hótakaró borít mindent,

 igazi télies újra a táj…

gyönyörű!

 gyönyörű!

 

    

 

 

  vadvirág