Nagyon szép…
Puszta Sándor – Cinkenyom
Hajnali hóban
cinkenyom,
fölébe hajlok
olvasom.
Mélyülő ferde
Hó-Rovás,
Sorokat rejtő
ékírás.
Őseim írtak
így, ahogy
egysoros verse
fölragyog.
Tűnődve titkán
ballagok,
én is hóba írt
jel vagyok.
Marad, ha létem
itt hagyom
utánam csöppnyi
cinkenyom?
/forrás:maya50 blogja/
Búsul a cinege,
zord idő járja…
Elhitte,
hogy már itt a Tavasz.
De mi tudjuk,
hogy hamarosan valóban bekopogtat,
és dalra fakasztja kedves barátainkat…
vadvirág