2009 január 29. | Szerző: kisiren |

 Nagyon szép…

 Puszta Sándor – Cinkenyom

Hajnali hóban
cinkenyom,
fölébe hajlok
olvasom.

Mélyülő ferde
Hó-Rovás,
Sorokat rejtő
ékírás.

Őseim írtak
így, ahogy
egysoros verse
fölragyog.

Tűnődve titkán
ballagok,
én is hóba írt
jel vagyok.

Marad, ha létem
itt hagyom
utánam csöppnyi
cinkenyom?

/forrás:maya50 blogja/

 

 

 

 

 

 

 

Búsul a cinege, 

zord idő járja…

 Elhitte,

 hogy már itt a Tavasz.

De mi tudjuk,

 hogy hamarosan valóban bekopogtat,

és dalra fakasztja kedves barátainkat…

 

vadvirág