2009 január 28. | Szerző: kisiren |

 

 Gondolatok…

Az ablaknál állt, figyelte a hóesést.Tetszett neki ahogyan a szél játszott a hópihékkel.Körbe-körbe forgatta, táncoltatta őket, majd az ablaknak csapódtak, mintha be szeretnének jönni hozzá a szobába.Ebben a zimankós időben jó volt a meleg szobából figyelni a tomboló, dühöngő telet. Talán az is érzi, hogy hamarosan itt a vége.

Ettől a gondolattól szomorú lett. Eszébe jutottak az utóbbi hónapok eseményei. Amikor közölték vele a rossz hírt…Először fel sem fogta igazán, csak amikor már kijelölték a műtét időpontját…

Megint a hópihéket figyelte. Eszébe jutott, hogy tavaly ilyenkor hogy örültek a gyerekek az óráin, ha hullott a hó. Együtt csodálták, aztán a szünetekben boldogan hógolyózott velük az udvaron.Hol volt még akkor a betegsége! Eszébe se jutott ilyen dolog, igaz, ideje sem volt vele foglalkozni, annyira lekötötte a sok teendő. Az állandó készülés az órákra, a sok javítani való, az új értékelések, a kisebb-nagyobb problémák a gyerekekkel, az iskolában. No meg a családdal a napi gondok…

Mennyire megváltozott minden, az egész élete! Ma benn volt az iskolában…A kis tanítványai nem akarták hazaengedni… Neki meg a szíve majd megszakadt a tudattól, hogy nem lehet közöttük, nem segítheti őket. Pedig de nagyon hiányoznak neki ezek a csillogó szemű  gyerekek!

Végig kell csinálnom -gondolja magában-, hogy jövőre újra taníthassak, hiszen még annyi minden vár rám! Másoknak is segített a kezelés. Jövő héten kezdődik a sugarazás…

Aztán újra a  tanítványaira, kollégákra gondol, akik szorítanak érte, visszavárják…Mennyi mesélni valójuk volt most is, nem győzte őket hallgatni.

Aztán tekintete ismét a hópelyhekre esik, de gondolatai már nagyon messze járnak…

írta: vadvirág