2009 január 18. | Szerző: |

                                 


Jó reggelt!


Egy finom kávéval…






Mesél a múlt…


 


Kedvelem a régi, finom porcelán csészéket,


valami különleges bájuk van.


Tetszenek  mintáik,


kecses alakjuk,


sokáig el tudok gyönyörködni bennük,


de még inkább eltűnődöm a múltjukon:


– Kié lehetett,


erős vagy gyengébb kávét ittak belőle,


mit tudna mesélni a régi időkről…?


Számomra ez mind izgató,


fölöttébb érdekes…


Emlékszem…


Gyerekkoromban közel laktunk egy kastélyhoz,


mely romos állapotban volt sokáig,


nekünk remek játszótér.


Állandóan kincseket kerestünk…


Aztán,


ha találtunk valami porcelándarabkát,


rögtön beindult a fantáziánk,


gyönyörködtünk benne,


mennyi mindent kitaláltunk hozzá.


Igazi kincset azonban sose találtunk…






írta: vadvirág

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Uccika says:

    Szia kisiren, olvasgattam.Én is is imádom a régi csészéket és gyűjtöm is. A fáradt rózsás a kedvencem. Nem tudnék olyan helyen élni ahol nem találhatnak helyet maguknak.
    csipkék.blog.nlcafe.hu

  2. pirinyó says:

    Én is imádom őket.Különösen a pillangósokat.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Legutóbbi hozzászólások

Kategória

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!