2009 január 18. | Szerző: kisiren |
Jó reggelt!
Egy finom kávéval…
Mesél a múlt…
Kedvelem a régi, finom porcelán csészéket,
valami különleges bájuk van.
Tetszenek mintáik,
kecses alakjuk,
sokáig el tudok gyönyörködni bennük,
de még inkább eltűnődöm a múltjukon:
– Kié lehetett,
erős vagy gyengébb kávét ittak belőle,
mit tudna mesélni a régi időkről…?
Számomra ez mind izgató,
fölöttébb érdekes…
Emlékszem…
Gyerekkoromban közel laktunk egy kastélyhoz,
mely romos állapotban volt sokáig,
nekünk remek játszótér.
Állandóan kincseket kerestünk…
Aztán,
ha találtunk valami porcelándarabkát,
rögtön beindult a fantáziánk,
gyönyörködtünk benne,
mennyi mindent kitaláltunk hozzá.
Igazi kincset azonban sose találtunk…
írta: vadvirág
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia kisiren, olvasgattam.Én is is imádom a régi csészéket és gyűjtöm is. A fáradt rózsás a kedvencem. Nem tudnék olyan helyen élni ahol nem találhatnak helyet maguknak.
csipkék.blog.nlcafe.hu
Nahát! Én is kedvelemI
Én is imádom őket.Különösen a pillangósokat.