2009 január 7. | Szerző: kisiren |

 

 

 

Kedves látogatók

 Délután joghurttal töltött palacsintát készítettem, és míg a palacsintákat sütögetem, mindig figyelem az ablakból a kertet, a távoli hegyeket.

Egyszer csak látom, hogy egy sereg gyönyörű sárga mellényes cinege lepi el először a diófát, majd az orgonabokrokat, aztán egymás után, szépen sorban lekúsznak a kiakasztott szalonnadarabra, bőrkére. Közben persze, mint a villám jár a fejük, ide-oda figyelve, nem ólálkodik-e ellenség a közelben.Csuda aranyos és szép népség.

Míg így tűnődöm, megérkezik egy fekete csapat a meggyfára, azok a feketerigók. A legtapasztaltabb a fa tetején maradva, kémleli a tájat, a többi addig a tőkéről lehullott szőlőszemeket csipegeti jóízűen. Direkt hagytunk rajta, gondolva rájuk is.

Micsoda életet, zsongást hoztak magukkal, majd óramű pontossággal megérezve, hogy menniük kell, hipp, hopp, tovaszálltak. Remélem, holnap is találkozunk…

írta: vadvirág