2009 január 2. | Szerző: kisiren |

 

 

“…a világ fejtetőre állt… “

A fenti képet meglátva, a következő történet jutott eszembe:

Amióta itt lakunk, mindig volt németjuhász és tacskó kutyánk. Mivel sokáig előttünk játszótér volt, nem ártott a védelem , persze nem a gyerekektől ,hanem egyéb veszedelemtől.

Egyik Szilveszterkor vállalati mulatságba mentünk, hiszen mindig ott búcsúztattuk az óévet, és házőrzésre az ebeket bíztuk meg.

Reggel hazaérkezvén üdvözlésre csak Picur fogadott bennünket, Cézár, a németjuhász nem jött elő. Ezen nagyon csodálkoztunk, mert egymás ellen hízelegtek mindig az érkezéskor.

A kutyaólnál aztán megértettünk mindent. Cézár is mulatni szeretett volna, hiszen úgy gondolta, hogy ennyi jár neki az egész évi házőrzés fejében, ezért partit rendezett magának.

Ugyanis felfedezte, hogy az udvaron elő van készítve a hordóval a cefre pálinkafőzéshez.Először csak szagolgatta, ingerelte a finom gyümölcslé illata, de aztán meg is kóstolta. – Ejha! Ez nagyon finom! – állapította meg, a nyelvével csettintve, majd újra jól meghúzta az ízletes löttyöt.Addig,addig kóstolgatta, míg jól berúgott, mint az afrikai filmen a majmok és az elefántok a gyümölcstől, aztán lefeküdt, vagy inkább kidőlt, és jó mélyen elaludt.

Addig keltegettük, míg zavaros szemét kinyitotta, valami morgás félét vakkantott, hogy ugyan miért zavarjuk őt édes álmában, de nagy nehezen csak feltápászkodott, ám a lábai “szambát” járva estek ki alóla, így békét hagytunk neki, míg kijózanodott. Akkor aztán odasompolyogva, alázatosan, szemeivel bocsánatot kért tőlünk, és esdeklően vakkantott is hozzá….

Azóta minden Szilveszterkor Cézár történetét felemlegetjük, jót derűlve rajta.

írta : vadvirág