2009 január 30. | Szerző: kisiren
” Az élet szép… tenéked magyarázzam ? ”
/ Heltai Jenő /
Mindig jusson idő nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje, olvasni mert ez a kötelesség alapköve, dolgozni mert ez a siker ára, játszani mert ez az örök ifjúság titka, szeretetet adni mert gyógyitja az embert, azt is aki adja, azt is aki kapja, egy pillanatnyi mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere, és néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.
vadvirág
2009 január 29. | Szerző: kisiren
“És ha utad egyszer a végéhez ér,
Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.”
/dalszöveg /
vadvirág
2009 január 29. | Szerző: kisiren
Nagyon szép…
Puszta Sándor – Cinkenyom
Hajnali hóban
cinkenyom,
fölébe hajlok
olvasom.
Mélyülő ferde
Hó-Rovás,
Sorokat rejtő
ékírás.
Őseim írtak
így, ahogy
egysoros verse
fölragyog.
Tűnődve titkán
ballagok,
én is hóba írt
jel vagyok.
Marad, ha létem
itt hagyom
utánam csöppnyi
cinkenyom?
/forrás:maya50 blogja/
Búsul a cinege,
zord idő járja…
Elhitte,
hogy már itt a Tavasz.
De mi tudjuk,
hogy hamarosan valóban bekopogtat,
és dalra fakasztja kedves barátainkat…
vadvirág
2009 január 29. | Szerző: kisiren
Nagyon szép…
Puszta Sándor – Cinkenyom
Hajnali hóban
cinkenyom,
fölébe hajlok
olvasom.
Mélyülő ferde
Hó-Rovás,
Sorokat rejtő
ékírás.
Őseim írtak
így, ahogy
egysoros verse
fölragyog.
Tűnődve titkán
ballagok,
én is hóba írt
jel vagyok.
Marad, ha létem
itt hagyom
utánam csöppnyi
cinkenyom?
/forrás:maya50 blogja/
Búsul a cinege,
rossz idők járnak…
Elhitte,
hogy közeledik már a Tavasz.
De mi tudjuk,
hogy valóban hamarosan kopogtat,
és dalra fakasztja kedves látogatóinkat…
vadvirág
2009 január 28. | Szerző: kisiren
Gondolatok…
Az ablaknál állt, figyelte a hóesést.Tetszett neki ahogyan a szél játszott a hópihékkel.Körbe-körbe forgatta, táncoltatta őket, majd az ablaknak csapódtak, mintha be szeretnének jönni hozzá a szobába.Ebben a zimankós időben jó volt a meleg szobából figyelni a tomboló, dühöngő telet. Talán az is érzi, hogy hamarosan itt a vége.
Ettől a gondolattól szomorú lett. Eszébe jutottak az utóbbi hónapok eseményei. Amikor közölték vele a rossz hírt…Először fel sem fogta igazán, csak amikor már kijelölték a műtét időpontját…
Megint a hópihéket figyelte. Eszébe jutott, hogy tavaly ilyenkor hogy örültek a gyerekek az óráin, ha hullott a hó. Együtt csodálták, aztán a szünetekben boldogan hógolyózott velük az udvaron.Hol volt még akkor a betegsége! Eszébe se jutott ilyen dolog, igaz, ideje sem volt vele foglalkozni, annyira lekötötte a sok teendő. Az állandó készülés az órákra, a sok javítani való, az új értékelések, a kisebb-nagyobb problémák a gyerekekkel, az iskolában. No meg a családdal a napi gondok…
Mennyire megváltozott minden, az egész élete! Ma benn volt az iskolában…A kis tanítványai nem akarták hazaengedni… Neki meg a szíve majd megszakadt a tudattól, hogy nem lehet közöttük, nem segítheti őket. Pedig de nagyon hiányoznak neki ezek a csillogó szemű gyerekek!
Végig kell csinálnom -gondolja magában-, hogy jövőre újra taníthassak, hiszen még annyi minden vár rám! Másoknak is segített a kezelés. Jövő héten kezdődik a sugarazás…
Aztán újra a tanítványaira, kollégákra gondol, akik szorítanak érte, visszavárják…Mennyi mesélni valójuk volt most is, nem győzte őket hallgatni.
Aztán tekintete ismét a hópelyhekre esik, de gondolatai már nagyon messze járnak…
írta: vadvirág
2009 január 25. | Szerző: kisiren
Ahol a csend terem…
Ott jártam…És nagyon jó volt.Kikapcsolni…semmire nem gondolni…szívni be a tiszta, friss levegőt…hallgatni a csendet…A nyugalom országában.
De nini! Mit hallok?Újra csobog a kis hegyi patak. Boldogan, vidáman szalad lefelé. Élvezi, hogy kiszabadult a fagy fogságából.Most pedig futva rohan, közben csacsog, csobog…
A hegy lábánál egy daliás, hollólegény csipegeti a maradék rókatetemet. Jól járt az ölyvvel, hagyott neki is a finom ebédből.Boldogan ugrálja körbe-körbe a csemegét, vigyázva, senki meg ne közelítse.
Odébb egy szajkó talált magának ennivalót. Ilyenkor, tél végén gyakran találkozni az erdőben ezzel a szép tollú madárral. Most is ragyog a kék színű szárnytolla, ahogy rásüt a nap.
Beljebb sétálva, megjelennek a cinkék és más madárkák, egyre boldogabban csipognak, élvezik a jó időt, ahogy egymással “beszélgetnek”.- Mit éreznek ezek a madarak? -tűnődöm, csak nem a tavasz közeledtét? No majd meglátjuk…
Én pedig tovább gyönyörködöm a csodálatos kék égben. Ritkán látni ilyen szép kék színűnek. Nem tudok betelni a látvánnyal…Sokáig nézem, és hallgatom az erdő “csendjét”, üzenetét: Ember ne bánts, vigyázz rám!
írta: vadvirág
2009 január 25. | Szerző: kisiren
Mindenkinek jó reggelt!
Egy új nap,
vasárnap köszöntött ránk.
Legyen kellemes a napod!
Tejben, mézben…
Ilyenkor,
a hosszú, szmogos télben,
érzékeny bőrünk szinte könyörög egy kis kényeztetésért.
Sokat olvashatunk a tej,méz,
jótékony hatásáról,
de kipróbálva meggyőződhetünk annak bizonyosságáról.
Én ezt tettem most reggel,
de a bőröm nem győz hálálkodni érte…
Nagyon, nagyon kellemes…
——————————————————–
Korai öröm…
Tegnap délután, a szabadban apró könnycseppek peregtek az arcomra…Hát a Tél sírdogálva panaszkodott, hogy a Nap sugarai bizony elolvasztották a házak, hegyek tetejéről a hókucsmáját, a fákról, földekről a hósubáját. Oda a szép fehér ruhája, pedig még nem járt le az ideje.
Bizony a hóvirág hajtásai már igencsak kacarásztak, örültek annak, hogy előbújhattak…
Meg is jegyezte a Tél: – Korai még ez az öröm!Fogok én még fagyot fújni, havat pörgetni hamarosan!
vadvirág
2009 január 31. | Szerző: kisiren
“A szeretet, a hála örök,
a hiány pótolhatatlan. “
Amikor elérkezik a pillanat,
megszűnik a jelen,
a jövő,
nem létezik többé csak a végtelen múlt,
az emlékezés..
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X