2008 december 22. | Szerző: kisiren
Csanádi Imre:
Karácsony fája
A karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép, –
nem is sárba, latyakba…
Ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő, –
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.
Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának,
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben
Földek és kertek lassan kisimulnak. A város állig gombolt házai beljebb húzódnak az út mellől, bokrok és fák önző várakozásban engedik el egymás kezét, s mintha valami rendkívüli hírre készülnének, kíméletlenül vetik le minden emléküket a múltból
” A csönd halkan dalol.
December bús szele
Alszik ma valahol.”
/ Juhász Gyula /
Csorba Győző: Hó-hívogató |
|
vadvirág
2008 december 21. | Szerző: kisiren
” Ha én rózsa volnék,
nem csak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer
virágba borulnék,…”
/ dalszöveg /
vadvirág
2008 december 20. | Szerző: kisiren
Pálfalvi Nándor: Karácsony
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.
2008 december 20. | Szerző: kisiren
Fésűs Éva: Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.
Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült
majdnem tündér lettem!
2008 december 20. | Szerző: kisiren
Pepínó
A minap egy Szamártárlatról jutott eszembe ez a háziállat, amin egykoron annyit derűltünk.
A köztudat úgy tartja számon őket, hogy a szamarak lusta, oktondi állatok, ezért a gyerekek sokszor csúfolják egymást “Buta szamár”-nak, jelezvén a tudásbeli különbséget.
De sokszor feltűnik ez az állat képeken, szentek környezetében ábrázolva, ezért is kapta az Úr Lova nevet.
Pepínót teherhordásra használták, hiszen erős, hűséges szolga volt, be lehetett vele vinni a kacsáknak az ennivalót a legeldugottabbb helyre is, ahová szekér, vagy zetor nem tudott eljutni.
Ezért Pepínó nagy elismerést váltott ki Táséknál. Ha megjelent, már messziről üdvözölték Hápiék, rohantak elé, hiszen tudták, hogy finom eleséget hoz nekik.
A gondozók is nagyon kedvelték szelíd, jámbor természetéért, de volt egy tulajdonsága, ami különösen híressé, kedvenccé tette, ez pedig a huncutsága, ravaszsága volt.
Reggel és délután az volt a dolga, hogy kiszállítsa a zegzugos helyre a takarmányt, aztán kedvére legelhetett szabadon.Ő azonban óramű pontossággal tudta, mikor van itt a munka ideje, ezért kitalálta, hogy a gondozókat megtréfálja. Amikor mentek érte, ravaszul elbújt. Csalogatták, hívogatták, becézgették Pepínót, de ő csak lapult mindig a közeli kukoricásban, hegyezve a fülét, a fejét ki-kidugva onnan, mozdulatlanul állva, mint a játékos kisgyerek.
Ha rátaláltak, nem ellenkezett, de a szeméből huncutság áradt, mintha azt kérdezné:- Ugye jól elbújtam?
Sorsa aztán az lett, hogy vettek egy modern kisgépet, amely már mindenüvé be tudott menni, így Pepínót átvitták másik helyre, mindenki bánatára…
Még mondja valaki rájuk, hogy buták….
írta:vadvirág
2008 december 20. | Szerző: kisiren
Dsida Jenő: December |
|
2008 december 23. | Szerző: kisiren
“A szeretet, a hála örök,
a hiány pótolhatatlan. “
Amikor elérkezik a pillanat,
megszűnik a jelen,
a jövő,
nem létezik többé csak a végtelen múlt,
az emlékezés…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X