2008 december 27. | Szerző: kisiren

               

 

Búcsúzás…

Nézem az idei év naptárbejegyzéseit, ahogy búcsút vesz tőlünk ez az év is…2008, közben eltűnődöm a számain…

Csupa páros szám, ahol a legkisebb páros a nulla.Maga a szám fogalmának kialakítása nagyon egyszerű, hiszen csak játszani kell vele, a kicsi gyerek rögtön megérti, mert, ha a zsebem üres, hiába kérem, hogy vegye ki belőle a csokoládét, nem tudja. De a páros szám megértése már sokkal nehezebb, hiszen a felnőttek körében is gyakran hallom, hogy a legkisebb páros a kettő. Pedig az csak a második helyen áll a sorban…

A számrendszerek tanítása közben, amikor még számítógép hazánkban teljesen ismeretlen volt, milyen érdekes volt arról olvasni, hogy a jövő nagy találmánya is a kettes számrendszeren alapszik majd..0, 1 …Csodálatos találmány…Büszkék lehetünk megalkotóikra.Ma már sokan élvezzük előnyeit nap, mint nap.

Aztán a nyolcas…egyik kedvenc számom…És tessék, lassan már csak múltként emlékszünk rájuk…

írta: vadvirág

2008 december 27. | Szerző: kisiren

 ” Ha elmúlik karácsony,

a szeretet lángja halványabban ég,…”

Lám, lám, milyen hamar elmúltak az ünnepek..

.Alig, hogy bekopogott a házak ajtaján,

  gyertyák fényében megpihenve gyönyörködött a boldog családok,

de legfőképpen a gyerekek mosolyában,

a fák alatt szeretetet,

békét,

reményt hagyva maga után,

máris tovaillant.

De üzenetet is hagyott hátra,

melyben figyelmeztet bennünket,

hogy jól sáfárkodjunk a fénnyel,

annak melegével,

a szeretettel, úgy osszuk be,

hogy az év minden napjára jusson belőle egy morzsányi,

mely segít szebbé tenni a hétköznapokat,

elviselni a ránk rótt terheket,

gondokat…

írta: vadvirág

 

 

2008 december 26. | Szerző: kisiren

 

 “…Csituljon el szíved haragja,

várjuk a legszebb ünnepet!…”

 

 vadvirág

 

2008 december 24. | Szerző: kisiren

 

 

 

                               

 

 vadvirág

2008 december 24. | Szerző: kisiren

                     

/ Birtalan Ferenc: Karácsony /

   

 

Krisztus megszületett, Krisztus megszületett!

 

 

vadvirág

2008 december 24. | Szerző: kisiren

Jókai Mór:

 Melyiket a kilenc közül?

/részlet /

No porontyok! válasszatok magatok; melyitek akar elmenni, nagy úr lenni, kocsiban járni? szóljatok no; álljon elő, aki akar.

A szegény csizmadia majd elfakadt már sírva, ahogy ezt mondta; a gyerekek azonban e biztatás alatt apródonkint mind a háta mögé huzódtak; ki kezét, ki lábát, ki bőrkötényét fogta meg apjának, úgy kapaszkodott bele, s bujt a nagy úr elől.

Utoljára János mester nem állhatta tovább, odaborult közéjök, átnyalábolta valamennyit, s elkezdett a fejükre sírni, azok pedig vele együtt.

– Nem lehet, nagyságos uram, nem lehet. Kérjen tőlem akármit a világon, de gyerekemet egyiket sem adhatom senkinek, ha már az úr Isten nekem adta őket.

A gazdag úr azt mondta rá, hogy ő lássa, hanem hát legalább annyit tegyen meg a kedvéért, hogy ne énekeljen többet gyermekeivel ide alant, s fogadjon el tőle ezer pengőt ezért az áldozatért.

János mester soha még csak kimondva sem hallotta ezt a szót „ezer pengő”, és most a markába nyomva érzé.

A nagyságos úr megint felment a szobájába unatkozni, János mester pedig nagyot bámult azon az ismeretlen alakú ezer forintos banknótán, s azután elcsukta azt félelmesen ládájába, a kulcsot zsebébe tette és elhallgatott.

Hallgatott az apróság is. Nem volt szabad énekelni.

A nagyobb gyerekek mogorván kuporodtak le a székre, a kisebbeket csitítgatva, hogy nem szabad énekelni; a nagy úr odafenn meghallja.

Maga János mester hallgatva járt fel s alá a szobában, s gorombán kergette el magától azt a kis porontyot, aki feleségének kedvence volt, mikor odament hozzá, s arra kérte, hogy tanítsa meg őt újra a szép énekre, mert már elfelejtette.

– Nem szabad énekelni.

Azután leült duzzogva a tőkéhez, elkezdett buzgón szabdalni; addig faragott, addig szabdalt, míg egyszer azon vette észre magát, hogy maga is el kezd dudolni: „Krisztus urunknak áldott születésén”.

Először a szájára ütött, hanem azután megharagudott, nagyot ütött a mustával a tőkére, kirugta maga alól a széket; kinyitotta a ládát, kivette az ezer forintost, s futott fel az emeletre a nagyságos úrhoz.

– Nagyságos jó uram! instálom alássan, vegye vissza a pénzt, hadd ne legyen enyim, hadd énekeljek én, mikor nekem tetszik; mert az több ezer forintnál.

Azzal letette az asztalra a bankót s nyargalt vissza az övéihez, sorba csókolta valamennyit, sorba állítá orgonasíp gyanánt, közéjük ült alacsony székére, s rákezdék tiszta szívből újra:

„Krisztus urunknak áldott születésén.”

S olyan-olyan jó kedvük volt, mintha övék volna az a nagy ház. Akié pedig volt az a nagy ház, nagy egyedül járt kilenc szobáján keresztül, s gondolkozott magában, hogy vajon mi örülni valót talál más ember ebben a nagy unalmas világban.

 

vadvirág

2008 december 24. | Szerző: kisiren

 ” KARÁCSONY ESTE, JÖJJ EL MÁR…” 

 

” A karácsony az öröm, a szeretet, a megbékélés ünnepe, amikor elfeledjük az emberek között elszenvedett bajokat, bosszúságokat. Mintha karácsony este mindannyiunkban egy kis angyal bújna. Ezen az estén apró figyelmességekkel ajándékozzuk meg szeretteinket.

Karácsonykor született meg a kis Jézus… “

 

 

 

 

 

                                                 Ady Endre:

                                               Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek hittel, bátran
1883
Csúf karácsonyában.)

 

               

Karácsonynak éjszakáján,

Jézus születése napján.

Örüljetek, örvendjetek,

A kis Jézus megszületett.

 /népdal /

 

 

 Ady Endre:

Karácsony- Harang csendül

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba’
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

---

 

                                              Szép karácsony

                                                                   Dsida Jenő

               

 

 

 

 vadvirág

 

2008 december 24. | Szerző: kisiren

 Karácsonyi óhaj

 

“Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.”

Bizonyára sokunknak eszébe jut a várakozás idején az előbbi idézet, hiszen az ünnep gyors léptekkel közeledik hozzánk, itt jár már a kertek alatt. Kicsit körülnéz, várakozik pár napot, majd halkan, csendesen minden házba bekopogtat…

E napokban mindenki lázban ég, zajosabb az élet, egyre több a csillogás, villogás körülöttünk.Az üzletek kirakatai vásárlásra csábítanak bennünket.

A rohanásban jó egy kicsit megállni, elcsendesedni, elgondolkozni…Például azon, hogy hányan vannak, akik nem tölthetik otthon az ünnepeket, mint Pista bácsi, akiről a napokban hallottam.

Hónapok óta él az egyik kórházban. Egyébként elvált fiával élt együtt kertes házában, de az idő eljárt felette, bőven szépkorú, közel a százhoz.. Járni már alig bír, más baja nincs, szíve erős, így mondják az orvosok.

Neki mégis az fáj mostanában a legtöbbet,a szíve, különösen így karácsony táján. Szeretne otthon ünnepelni, felidézni a régi, kedves ünnepek hangulatát, azokat az ízeket, emlékeket, de nem lehet, hiszen a fia elutazik, nincs ki gondját viselje. Meg is kérdezte tőle, hogy mit akar még, hiszen jó helyen lesz.

Ezen eltűnődött…Tényleg, mit akar még ?…Talán egy kis melegséget, jó szót,kedvességet, mert az nagyon hiányzik neki. Ezért sóvárog leginkább…Ahogy a költő, Ady Endre megfogalmazta:

“De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

-Úgy mint régen-

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni. “

 

írta: vadvirág

2008 december 23. | Szerző: kisiren

 

2008 december 23. | Szerző: kisiren

 

Pszt!! Bőrkerág már alszik…

vadvirág