2008 december 24. | Szerző: kisiren |

 Karácsonyi óhaj

 

“Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.”

Bizonyára sokunknak eszébe jut a várakozás idején az előbbi idézet, hiszen az ünnep gyors léptekkel közeledik hozzánk, itt jár már a kertek alatt. Kicsit körülnéz, várakozik pár napot, majd halkan, csendesen minden házba bekopogtat…

E napokban mindenki lázban ég, zajosabb az élet, egyre több a csillogás, villogás körülöttünk.Az üzletek kirakatai vásárlásra csábítanak bennünket.

A rohanásban jó egy kicsit megállni, elcsendesedni, elgondolkozni…Például azon, hogy hányan vannak, akik nem tölthetik otthon az ünnepeket, mint Pista bácsi, akiről a napokban hallottam.

Hónapok óta él az egyik kórházban. Egyébként elvált fiával élt együtt kertes házában, de az idő eljárt felette, bőven szépkorú, közel a százhoz.. Járni már alig bír, más baja nincs, szíve erős, így mondják az orvosok.

Neki mégis az fáj mostanában a legtöbbet,a szíve, különösen így karácsony táján. Szeretne otthon ünnepelni, felidézni a régi, kedves ünnepek hangulatát, azokat az ízeket, emlékeket, de nem lehet, hiszen a fia elutazik, nincs ki gondját viselje. Meg is kérdezte tőle, hogy mit akar még, hiszen jó helyen lesz.

Ezen eltűnődött…Tényleg, mit akar még ?…Talán egy kis melegséget, jó szót,kedvességet, mert az nagyon hiányzik neki. Ezért sóvárog leginkább…Ahogy a költő, Ady Endre megfogalmazta:

“De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

-Úgy mint régen-

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni. “

 

írta: vadvirág