2008 december 8. | Szerző: kisiren |

 Tomboló szél nyargal az éjszakában.Nincs ami útjába álljon s a dermedt jegenyék suhogva hajolnak délnek, sziszegve panaszkodnak és gyökereikkel riadtan kapaszkodnak a fagyos földbe.

Az öreg erdő szélostora zúgó suhogással vág végig az erdőn, didergő fejüket meghajtják a fenyők, éppúgy, mint a száraz kórószálak, amelyekről az utolsó magokat tegnap vitték el az éhes tengelicék.

Zúg a szél az erdőn.

Suhog a tölgyesekben és orgonál a fenyvesekben és ízekre szakad, amikor belevágódik a hegyes tűlevelek milliós országába.

Fekete István

vadvirág