2008 november 22. | Szerző: kisiren
Barát az, aki megérti a múltadat,
hisz a jövődben,
és elfogad annak,
aki vagy.”
2008 november 22. | Szerző: kisiren
Morzsák
1. Reggeli kávézás közben hallgatom a rádióból, hogy országszerte havazik.De jó, hogy nálunk ezzel ellentétben hét ágra süt a nap.
Már kora reggel a bekukucskáló napsugár ébresztett. Ettől kellemesebbet el sem tudok képzelni novemberben.Igaz, hogy hajnalban óriási szélvihar keltett fel, de hol van már az?
Ilyenkor minden rolót felhúzok, had süssön be a nap, aztán minden munka könnyebben megy, segít a fényterápia.
Nézem az asztalon a vázában a virágot, szinte nekik is fülig ér a szájuk, ahogy simogatja őket is a napsugár.
Várhat még az a hóesés egy kicsit…
———————————————————————
2.Hajnalban zúgott, morgott a haragos szél, szinte tépte ki a lecsupaszodott fákat a földből, úgy hajlítgatta őket. Pedig azok már félálomban voltak. A hirtelen jött viharban nagyon kellett kapaszkodniuk a gyökereikkel, hogy bajuk ne essék.
A kis csemetéik, fiatal növendékeik jajgatva bújtak anyjukhoz, aki kitartásra buzdította őket.
Reggelre valóban lecsendesedett a szél. A megtépázott fák kimerülve, fáradtan hajtották álomra fejüket.
Talán szendergésük közben most éppen tavaszról, illatos vadvirágokról , daloló madarakról álmodnak…
Hagyjuk őket pihenni…
vadvirág
2008 november 21. | Szerző: kisiren
Felhívás
Kaptam egy levelet az egyik volt hallgatómtól, aki erdélyi, és a Csángóföldön vállalt tanítói munkát. Ott az egyik kis faluban tanítja a gyerekeket magyar nyelvre.
Egy kéréssel fordult hozzám, amit most közreadok, ha van olyan olvasóm, aki tud, és szívesen segítene nekik, nagy öröm volna az ottani gyerekek számára.
Karácsonyra gyűjtenek ajándékokat tanítványaiknak, elsősorban ruhát /használt is lehet/, könyvet, tisztasági szereket, játékot, édességet .
Aki szeretne segíteni, a következő címre írhat, és további felvilágosítást kaphat:
gajdar@csango.ro, vagy http://www.csango.ro,vagy http://www.csango.ro/hu gajdar.htm
A kis csomagokat el lehet küldeni a megadott gyerek címére, vagy magyarországi címre is.
vadvirág
2008 november 21. | Szerző: kisiren
“A teremben nyári szomorúság úszott. A falakon utolsót sóhajtottak a nyárfagally és pünkösdi rózsák haldokló füzérei s egy fehér lepke verte magát az ablakon.
-Ki kellene ereszteni – gondolta Laczkovics, a tanító,de nem mozdult, mert az üres terem ásító tétlensége szelíden lenyűgözte.
Egy légy is siránkozott valahol a pók hálójában, mintha a búcsúzó élet kis hegedűje szólna, mind halkabban, de a tanító erre se mozdult. Lágyan dobolt hát a fehér pille az ablakon és sírt a kis légy, de a padok üresek voltak, a térkép ernyedten lógott s a virágok édes, szomorú illata talán elsírta volna magát, ha most megmozdul valaki.
Nem mozdult tehát a tanító, de szíve nehéz volt, mert tenni kellett volna valamit. Kiereszteni a lepkét, megszabadítani a legyet, szeretni a szemeket, amelyek a padokból mintha most is ránéznének és mégis elmenni innét Valakivel, aki mindezektől távol van, de szívében nagyon is közel.
Ránézett a harmóniumra s arra gondolt, hogy jó lenne ha most megszólalna, és a lágy, mély sípok betöltenék a teret, amely szívében sokkal nagyobb volt mint az egész terem, nagyobb, mint a kitört nyakú földgömb a szekrény tetején.
És – csodálatos – a sípok megszólaltak, de a gyermekhangok első szárnyalásával, a fény és az élet első megkiáltásával, mint amikor a madárfiókák először veszik szárnyaik alá a rétet, az erdőt s a végtelen mezőket. “
Fekete István
Reggeli kávé
Kavargatom a gőzölgő, finom kávét,
és élvezem frissítő illatát,
közben kitekintve az ablakon figyelem az indulófélben lévő,
készülődő őszutót.
A kékes-barna színű hideg hegyek mögött sorakoznak sorban,
mintha egy újabb hegylánc varázsolódna elő,
a sötét, zord hófelhők.
Ezt a lehangoló látványt megtöri a kék mellényű,
fekete sapkás jövevények kedves látogatása az orgonabokrok ágain.
Milyen érdekes.
Alighogy elutaztak az ereszalja tündéri lakói,
már jönnek helyettük más barátok.
Fürgén, ügyesen, szinte kúszva csipegetik csemegéjüket az orgona ágakon,
aztán átlibbennek a diófára,
meggyőződni, nincs-e a közelben ellenség,
majd ismét visszaszállnak.
Talán kis cipőt keresnek?
Ó, dehogy!
Nincs arra szükségük, hiszen nem akarnak ők útra kelni.
Jól érzik itt magukat, kiváltképp,
ha a nagy hidegben segítünk is rajtuk…
Meghálálják hűségükkel,
kedvességükkel…
vadvirág
2008 november 20. | Szerző: kisiren
“Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet,hogy
meglásd azt. “
/ Wass Albert /
vadvirág
2008 november 20. | Szerző: kisiren
Készülődés
Lassan elköszön tőlünk az Ősz.
Megy a testvére, a Nyár után.
Szomorúan körbenéz, sokszor hullajtja köd-könnycseppjeit.
Bánatosan gondol vissza az elmúlt kellemes napokra,
amit emlékül itthagy nekünk.
Aztán lassan majd veszi kabátját, sapkáját, és útnak indul.
-Hová lett a sok szép szín, amit a palettájára festett? –
kérdezzük tőle, de ő ezt már meg sem hallja,
gondolataiba merül, messzire tekint…
Várja a testvérének érkezését…
vadvirág
2008 november 23. | Szerző: kisiren
Hát gyönyörű ez az őszi búcsúzás.Ma is verőfényes vasárnapra ébredtünk, hónak itt nyoma sincs, hiába cikázgatnak a hegyek mögött a fekete fellegek.
November úgy látszik szép emlékeket akar maga után hagyni, hogy jó szívvel emlékezzünk rá. Persze csak benntről szép az idő, kinn nagyon is csípős már, érezni a tél leheletét.
Őszapó is egyre sürgeti Novembert, hogy pakolja már össze a batyuját, legyen indulásra készen, Ő nehezen fogad szót, szívesen időzne még nálunk…
Nézem a szunyókáló természetet, és eszembe jutnak a költő szavai:
“És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg,
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett,
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.”
/ Petőfi Sándor /
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X