Hát gyönyörű ez az őszi búcsúzás.Ma is verőfényes vasárnapra ébredtünk, hónak itt nyoma sincs, hiába cikázgatnak a hegyek mögött a fekete fellegek.
November úgy látszik szép emlékeket akar maga után hagyni, hogy jó szívvel emlékezzünk rá. Persze csak benntről szép az idő, kinn nagyon is csípős már, érezni a tél leheletét.
Őszapó is egyre sürgeti Novembert, hogy pakolja már össze a batyuját, legyen indulásra készen, Ő nehezen fogad szót, szívesen időzne még nálunk…
Nézem a szunyókáló természetet, és eszembe jutnak a költő szavai:
“És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg,
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett,
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.”
/ Petőfi Sándor /
vadvirág