2008 november 23. | Szerző: kisiren |

 Hát gyönyörű ez az őszi búcsúzás.Ma is verőfényes vasárnapra ébredtünk, hónak itt nyoma sincs, hiába cikázgatnak a hegyek mögött a fekete fellegek.

November úgy látszik szép emlékeket akar maga után hagyni, hogy jó szívvel emlékezzünk rá. Persze csak benntről szép az idő, kinn nagyon is csípős már, érezni a tél leheletét.

Őszapó is egyre sürgeti Novembert, hogy pakolja már össze a batyuját, legyen indulásra készen, Ő nehezen fogad szót, szívesen időzne még nálunk…

Nézem a szunyókáló természetet, és eszembe jutnak a költő szavai:

“És valóban ősszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg,

Szeméből is látszik, hogy csak

Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett,

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,

csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.”

  / Petőfi Sándor /

 

vadvirág