Morzsák
1. Reggeli kávézás közben hallgatom a rádióból, hogy országszerte havazik.De jó, hogy nálunk ezzel ellentétben hét ágra süt a nap.
Már kora reggel a bekukucskáló napsugár ébresztett. Ettől kellemesebbet el sem tudok képzelni novemberben.Igaz, hogy hajnalban óriási szélvihar keltett fel, de hol van már az?
Ilyenkor minden rolót felhúzok, had süssön be a nap, aztán minden munka könnyebben megy, segít a fényterápia.
Nézem az asztalon a vázában a virágot, szinte nekik is fülig ér a szájuk, ahogy simogatja őket is a napsugár.
Várhat még az a hóesés egy kicsit…
———————————————————————
2.Hajnalban zúgott, morgott a haragos szél, szinte tépte ki a lecsupaszodott fákat a földből, úgy hajlítgatta őket. Pedig azok már félálomban voltak. A hirtelen jött viharban nagyon kellett kapaszkodniuk a gyökereikkel, hogy bajuk ne essék.
A kis csemetéik, fiatal növendékeik jajgatva bújtak anyjukhoz, aki kitartásra buzdította őket.
Reggelre valóban lecsendesedett a szél. A megtépázott fák kimerülve, fáradtan hajtották álomra fejüket.
Talán szendergésük közben most éppen tavaszról, illatos vadvirágokról , daloló madarakról álmodnak…
Hagyjuk őket pihenni…
vadvirág