“Éjfél van a havas utak s az örök Idő országútján. Az óesztendő utolsó éjféle.Az Úr felhőn túli pitvarában két vándor áll a csillagok ragyogó trónusa előtt.Az egyik tépett, havas szakállú agg, a másik ifjú ember.
Elvégeztem-szól az agg-leteszi tarisznyáját meg a boto.
Az ifjú felveszi a botot és a tarisznyát.
Elmegyek-szól. útravalómat elszórom a földi világban.
Elolvasztom a jeget, virágba borítom a fákat, dús kalászokat érlelek, és megrázom a lombhullató fákat.