2008 november 9. | Szerző: kisiren |

 

      “Rőt- barna, roppant, lombhalom-sír,

keresztjén árva vadgalamb sír.

 

A láthatatlan, égbenyúlt Világfa

hullatja könnyét millió fiára.”

                                                 Jékely Zoltán                                                 

                                                            

 Hangulatok

Úgy tűnik, a nyárutó hamarosan végleg búcsút int, és  amilyen osonva lopakodott vissza a kertek alatt, olyan hangtalanul tovatűnik majd.

Szombaton még csodálatos nyárias meleget kaptunk ajándékba tőle. A ragyogó időt sokan kihasználták kirándulásra, kerti munkákra, hiszen az idén már nem biztos, hogy lesz még részünk hasonló melegben.

Késő délelőtt sétálgatok az egyik nagyváros piacán, élvezem a forgatagot. Itt mindig sokan vannak, de ma különösen nagy a nyüzsgés. Senki nem siet, nincs tülekedés, ráérősen vásárolnak az emberek.Magyar, román, lengyel, ukrán emberek jól megférnek itt egymás társaságában.

Szeretem a piacok hangulatát, szeretk az áruk között böngészni, különleges dolgokat keresni. Így vagyok ezzel külföldön is. Más volt a hangulata a piacnak pl. Zakopánéban, az olasz Riviérán, Szabadkán vagy  Ljubjanában. Egy kis szociológiai leképzés az ottélő emberekről, szokásaikról.

Legutóbb Bad Ischlben  élveztem nagyon az ottani piaci hangulatot, szokásokat. A város főterén csupa népviseletben öltözött hölgyek urak, gyerekek., akik nemcsak, hogy élvezetesen kínálták portékájukat, hanem kis előadásokkal, zenével kísérve remek hangulatban mutatták be szokásaikat, a termékek előállítását. Határtalan jókedvvel szórakoztattak bennünket, turistákat, amit maguk és mi is nagyon élveztünk.

Hát, a turisztikával foglalkozóknak érdemes volna még sok hasznos dolgot ellesni, és itthon is kipróbálni…

                           ————————————-

Kortyolgatom a habos, fahéjjal kellemesen fűszerezett capucsinót, közben nézelődöm…

A cukrászda ablakából a Tiszában, és a táj szépségében gyönyörködöm. Nézem a folyót, amint lassan, méltóságteljesen folyik lefelé, igyekszik a messzi tengerbe. Olyan, mint a ráérős ember: van ideje, nem siet. Most jámbor, nagyon jámbor.

Sokan sétálnak a partján, sok kiránduló pihen, nézelődik itt. Ez a meleg, az őszi hangulat mindenkit elvarázsol.

A parton nagyon sok fa már kopáran nyújtózik a magasba, szinte látni, hogy kezd álmosodni, talán ásít is egyet, jelezvén, hogy lassan hosszú pihenésre tér, míg más fák, főleg a tölgyek, még rozsdabarna szoknyáikban billegetik magukat, de a közelgő dér, a haragos szél őket is megtépázza hamarosan.

Addig azonban mi emberek , még élvezzük a pompás időt és a capucsinót…

vadvirág