Ma délután ilyen gyönyörűséges helyen sétáltam, ahol béke, csend , nyugalom honolt, és nyárias meleg. A külvilág megszűnt, ilyenkor érzem igazán, hogy mennyire egyek vagyunk a természettel, milyen egységes egészet alkotunk vele.
Aztán sétáltam gróf Török Zsófia most felállított szobránál, aki Kazinczy Ferenc felesége volt. Nagyon szép nő lehetett, a szobor legalábbis erre utal. Nyolc gyereket szült, a házasságuk az ökumenikus házasság szép példája: református, ill. katolikus vallásúak voltak. Abban az időben ez nagy dolog lehetett.
Kazinczy sírját nagyon sok tisztelője felkeresi egész évben, sokan tisztelegtek előtte a napokban is, szül. évfordulóján.
Alsógödön az emlékpadján ez olvasható:
“Emberi nagyság, mi volnál te ész, remény és honszeretet nélkül! “
————————————
Egy másik padról jut eszembe…
Történelmünk híres Szent nőalakjának emlékére egy szép padot készítettek egy városban. A művet forgalmas helyen állították fel, egy öreg fa árnyékában. Az arra sétáló turisták közül sokan beleültek, megsimogatták, megpihentek benne, eltűnődtek a történelem régmúlt eseményein.
Aztán megjelent az emlékpad képe pár sor kíséretében az egyik újságban, és a templombajárók felfigyeltek e padra, ők is észrevették. Attól a naptól kezdve a pad körbe lett rakva virággal teli vázákkal, sőt még árvácskákat is ültettek elé,bálványként kezdték imádni.
Pedig abba a padba olyan jó volt beülni, hiszen az a funkciója, mégha díszes is…Ma sem értem, hogy a virágokat miért nem a templomba helyezik el, hiszen a közeli szobra sincs felvirágozva,pedig ott még egy szál rózsát a talapzatra helyezve jobban el tudnék képzelni…
vadvirág