2008 november 7. | Szerző: kisiren |

 

Ma délután ilyen gyönyörűséges helyen sétáltam, ahol béke, csend , nyugalom honolt, és nyárias meleg. A külvilág  megszűnt, ilyenkor érzem igazán, hogy mennyire egyek vagyunk a természettel, milyen egységes egészet alkotunk vele.

Aztán sétáltam gróf Török Zsófia most felállított szobránál, aki Kazinczy Ferenc felesége volt. Nagyon szép nő lehetett, a szobor legalábbis erre utal. Nyolc gyereket szült, a házasságuk az ökumenikus házasság szép példája: református, ill. katolikus vallásúak voltak. Abban az időben ez nagy dolog lehetett.

Kazinczy sírját nagyon sok tisztelője felkeresi egész évben, sokan tisztelegtek előtte a napokban is, szül. évfordulóján.

Alsógödön az emlékpadján ez olvasható:

“Emberi nagyság, mi volnál te ész, remény és honszeretet nélkül! “

 ————————————

Egy másik padról jut eszembe…

Történelmünk híres Szent nőalakjának emlékére egy szép padot készítettek egy városban. A művet forgalmas helyen állították fel, egy öreg fa árnyékában. Az arra sétáló turisták közül sokan beleültek, megsimogatták, megpihentek benne, eltűnődtek a történelem régmúlt eseményein.

Aztán megjelent az emlékpad képe  pár sor kíséretében az egyik újságban, és a templombajárók felfigyeltek e padra, ők is észrevették. Attól a naptól kezdve a pad körbe lett rakva virággal teli vázákkal, sőt még árvácskákat is ültettek elé,bálványként kezdték imádni.

Pedig abba a padba olyan jó volt beülni, hiszen az a funkciója, mégha díszes is…Ma sem értem, hogy a virágokat miért nem a templomba helyezik el, hiszen a közeli szobra sincs felvirágozva,pedig  ott még egy szál rózsát a talapzatra helyezve jobban el tudnék képzelni…

vadvirág