2008 november 4. | Szerző: kisiren |

 

                        

Holányi Julianna: Erdélyi ősz

 

 

Novemberi köd

 Nehezen ébredek ma. Kinézek, és látom, hogy az egész környékre sűrű ködfátyol ereszkedett, útját állva a napsugaraknak. Úgy tűnik, mintha esett volna, hiszen vizes minden, pedig csak a ködből  kicsapódó harmatcseppek potyognak fáról, tetőről…

Nem szeretem ezt a ködös, szomorú időt. Ilyenkor nem tudok gyönyörködni az ősz színpompájában, a levelek keringőzésében. Nem látni semmit, a nagy szürkeség mindenre rátelepszik.

Aztán eszembe jut, hogy nemrégen , szeptember első napjaiban, amikor Bajorországban jártam, ott láttam a nyári melegben hatalmas ködöt.

Felmentünk a Sasfészekhez, majd tovább a hegy csúcsára, és páratlan kilátásban volt részünk. Egyik oldalon óriási ködfelhő hömpölygött a völgyben, teteje a csúcsig ért. Olyan volt, mint egy hatalmas mosókonyha, melynek óriási teknője maga a völgy, és ott mosnák tisztára  a világ összes szennyesét , ettől borított be mindent a gomolygó, átláthatatlan pára,köd. 

Majd átmenve a másik oldalra, remek kilátás nyílt az egész völgyre.Ragyogó napsütésben pompázott Berchtesgaden, amelynek szépséges épületeiben a feljövetel előtt gyönyörködtünk. Aztán jól láthatóak voltak a takaros, rendezett porták, a muskátlis mesebeli házikókkal, a legelésző állatokkal, a kanyargó utakkal, patakokkal.Minden üde, zöld volt.Élveztük a ragyogó napsütést, annak melegét, a szépséges panorámát.

A hegy két oldalán két különböző világ tárult elénk…

vadvirág