2008 október 19. | Szerző: kisiren
Köd szitál, hull a dér,
lepereg a falevél.
Ilyenkor kellemes sétálni, kirándulni , érdemes figyelni, gyönyörködni az őszi természetben…Ha kicsit csöndben maradunk, biztos, hogy hamarosan a zörgő avarban láthatunk kisebb emlős állatot, amint éppen ennivalóért kutat, mielőtt elvackolna az avar alá, vagy mélyebbre, a földbe…
Tegnap megcsodálhattam a szőlőben egy ürge éléskamráját, mely olyan volt, mint egy nagy összehordott földkupac. Tudvalevő, hogy ez az állat a föld alatt egész labirintust ás, és télire rentgeteg ennivalót tartalékol magának. Ezen a kamrán is több kijárat volt, biztonsági okokból. Még mondja valaki, hogy buta állat.Nagyonis gondoskodó, figyelmes, előrelátó.
vadvirág
2008 október 19. | Szerző: kisiren
Most kéne abbahagyni…
Egy éve írom e blogot. Sose hittem volna, hogy eljutok idáig. Igazán még most sem tanultam meg, de kicsit már elboldogulok vele. Úgy érzem, az én gyerekem, hasonlít rám, de azért gyakran foglalkoztat a gondolat, hogy befejezem, vagy egy másikat kezdek. No majd meglátjuk…
vadvirág
2008 október 19. | Szerző: kisiren
Nahát! Nem erre számítottam ! !
Hol a finom kávém?!
Ma reggel álmosabban ébredt a természet, mint tegnap, így aztán olyan jó volt még visszabújni a meleg, puha takaró alá, kicsit lustálkodni, várni a finom, forró kávét, ami most megtréfált…
vadvirág
2008 október 18. | Szerző: kisiren
Szüret
Ma reggel a résen át bebújó aranyos napsugár ébresztgetett, simogatott. Mennyivel kellemesebb így ébredni, mint amikor a szürke, ködfátyol terít be mindent.
Jó idő, jókedv, egy gyors elhatározás- ma leszüretelünk! No ilyen szüretelésünk sem volt még.A jég szinte elverte az egészet, ami maradt, az sem csodálatos, így aztán csak meszgerélgettünk.
Az egész olyan volt, mint egy nagyon kellemes kirándulás, hiszen gyönyörködhettem a természetben, figyelhettem apró rezdüléseit, őszi csodáit.
És persze visszaidéztük a hajdani nagy szüreteket, amikor napokkal előtte főtt a fejem, hogy minden stimmeljen, elő legyen készítve a szedők részére.
Volt úgy, hogy tizennégy hálóvendégnek húztam ágyneműt, készítettem vacsorát, reggelit, és persze sütöttem, főztem a szüretre, ahol jóval többen voltunk szomszédokkal, rokonokkal, kollégákkal együtt.
Később napszámosokkal szedtük, arról is gondoskodni kellett, így aztán már cseppet sem sajnálom, hogy megváltunk a szőlőktől, csak egy pici maradt, azt hiszem, nosztalgiából.
Nagyon szép gyermekkori élményeim maradtak róla, az ősz egyik leghangulatosabb ünnepe volt. Azért mondom, hogy ünnep, mert úgy készültek rá, és olyan meleg, kellemes összejövetel volt szórakozással együtt, mint más ünnepnapokon.
Sajnálva tapasztalom, hogy ennek a hagyománya is kiveszendőben van. Már szinte csak az emlékeinkben él. De ott elevenen…
vadvirág
2008 október 18. | Szerző: kisiren
” A könyv szeretetet ad, és szeretni tanít. “
/ Gárdonyi Géza /
vadvirág
2008 október 19. | Szerző: kisiren
Jó étvágyat az ebédhez!
A vasárnapi ünnep legfontosabb része azt hiszem az ebéd. Ilyenkor sok-sok finomság kerül az asztalra, mindegy, hogy otthon, vagy vendéglőben fogyasztjuk el, de az igazi talán az otthon készített, abban benne van a szívünk-lelkünk is.
Mivel szüretutáni préselés volt nálunk, az ebédhez kellemes must is társul. Az az igazi, mikor a végefelé csöpög az aranyló lé, ennek íze, zamata sokkal finomabb, édesebb, mint a korábbié, és állaga olyan, mint az olaj.
Ebédre pedig malacpecsenyét, rántott pontyfilét készítettem paradicsomsalátával, melybe bőségesen került finom lilahagyma is. Megyek is tálalni,mert nagyon éhes lettem…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X