2008 október 31. | Szerző: kisiren |

A sírkertekben járva…

 Ezekben a napokban, mint oly sokan, járom a temetőket. Meglátogatom az elköltözött hozzámtartozókat.

Jó érzés látni a z ünneplőbe öltöztetett, ápolt sírokat. Különösen szeretem azokat a sírkerteket, ahol még hagytak fát is. Valahogy azok barátságosabbak számomra, talán még pihenni is jobb egy jó öreg fa árnyékában, amely , ha úgy hozza az időjárás, még altatót is suttog az ott pihenőknek.

Viszont riaszt az egyre hatalmasabb sírkőtenger.Nem a sírkövekkel van bajom, hanem a méretekkel, melyek egyre nagyobbak.Jó lenne valami szabályt alkotni erre is, mert a sírkertek területe egyre csökken.

Hallottam bosszankodó hozzátartozókat, akik sírjukhoz alig fértek hozzá, a szomszéd hatalmas új sírkője miatt. Mint mindenütt, itt is kezd terjedni a” ki tud nagyobbat csináltatni” szemlélet.

Eltűnődtem…Nem szeretnék egy hatalmas kő alatt pihenni majd. Mennyivel barátságosabb számomra az urnás temetés, ahol a maroknyi hamvakat egy nagyon kedves hozzátartozó sírjában is betehetik.

vadvirág