2008 október 24. | Szerző: kisiren |

 Gondolataim

Az ebéd készítése közben eltűnődöm a libák, kacsák tömésén. Valamikor faluhelyen kevés olyan cslád volt, amelyik nem tömte ezeket az állatokat.

Aztán volt alkalmam százszámra látni, ahogy nagyüzemben tömték a szárnyasokat leadásra. Micsoda finom volt a húsa, és mekkora a mája, amikor levágták őket.Állatkínzás lett volna?

Ha körülnézünk a természetben, ez a felülmúlhatatlan Alkotó, a  Természet mesterien vigyázva az egyensúlyra, készítette el remekművét…

Ha csak a táplálékláncra gondolunk, beláthatjuk, hogy mennyi minden ellen harcolhatnánk.

Az egyszerű példánál maradva.A béka megeszi a legyet, szúnyogot, a gólya pedig a békát,…és így tovább.Az ember sem véletlenül háziasított sok állatot. Szüksége van rá.

Ludaskását csinálok ebédre, mennyei az illata…Alig várom, hogy feltálalhassam…Ja, és imádom a hízott liba, kacsa, csirke,… máját is.

 

vadvirág