“”Híves, borongós őszi nap,
Beült hozzám az únalom:
Mint a madár, ki bús, ki rab,
Hallgat, komor, fázik dalom.
Mit van tennem? olvasni tán…?
Maradj Homér, fénydús egeddel,
Maradj te most?…Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Oda van a szép nyár, oda!
A természet lassan kihal,
Nincs többé nagyszerű, csoda,
Többé se napfény sem vihar,
Pacsirta nem szánt, csalogány
Nem zöngi dalját este, reggel,
Nincs délibáb…Jer Osszián,
Ködös, homélyos énekeddel.”
/ Arany János: Ősszel /
részlet
1850.október
vadvirág