2008 október 16. | Szerző: kisiren |

 

 

“”Híves, borongós őszi nap,

 Beült hozzám az únalom:

 Mint a madár, ki bús, ki rab,

 Hallgat, komor, fázik dalom.

Mit van tennem? olvasni tán…?

Maradj Homér, fénydús egeddel,

Maradj te most?…Jer Osszián,

Ködös, homályos énekeddel.

 

Oda van a szép nyár, oda!

A természet lassan kihal,

Nincs többé nagyszerű, csoda,

Többé se napfény sem vihar,

Pacsirta nem szánt, csalogány

Nem zöngi dalját este, reggel,

Nincs délibáb…Jer Osszián,

Ködös, homélyos énekeddel.”

/ Arany János: Ősszel /

részlet

1850.október

 

vadvirág