2008 október 2. | Szerző: kisiren |

 A zene átölel

Hallgatom a Chopin koncertet, Érdi Tamás gyönyörűen játszik. E zene különös érzéseket vált ki belőlem. Úgy érzem, megszűnik körülöttem a zajos világ. A muzsika messzire röpít, oda, ahol béke, nyugalom, harmónia uralkodik.

A zene a lelkeket megszépíti, gyógyítóan hat rá. Különleges kincs mindannyiunk számára.

Aztán azon tűnődöm, hogy micsoda sors!.Az élet elvett valami nagyon fontosat a művésztől, ugyanakkor adott helyette csodálatos tehetséget.

Nem véletlenül lett a műsor címe: Belső fény. Micsoda fény sugárzik a művészből, mely pozitívan hat mindannyiunkra.

Érdekes a sors. Sokszor kapunk ajándékot tőle, míg máskor elvesz tőlünk valamit…Az ajándéknak örülünk, a veszteség miatt bánkódunk.

De a zene, az mindig velünk van.

Én mindenevő vagyok. Ami megérint, azt szeretem. Legyen az bármilyen muzsika,csak számomra szép legyen.

vadvirág