2008 október 31. | Szerző: kisiren
Mindazoknak, akik hiányoznak nekem…
Mariannkának…
Emlékük legyen áldott,
pihenésük békés, csendes.
Adassék nekik örök nyugalom.
“Okuljatok mindannyian e példán:
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.”
Kosztolányi Dezső
vadvirág
2008 október 31. | Szerző: kisiren
“Az élet fény, a fény szeretet,
a szeretet végtelen.”
Rohanó világunkban sokminden az élet mulandóságára figyelmeztet bennünket:A természetben a gyorsan egymást követő évszakok…A nyíló virág hervadása…A madarak vándorlása…A levelek hullása…
Életünk úgy elszáll, mint az álom.
De az emlékek megmaradnak…
vadvirág
vadvirág
2008 október 31. | Szerző: kisiren
“Utunk a temető mellett visz el. Apró gyertyacsonkok fagyoskodnak a sírokon, és a szél meglibegteti a zizegő koszorúk szalagját.
Pár napja még, a novemberi estébe derengő világosságot hozott ide az emlékező, fonnyadó szeretet, és most megint egyedül vagytok. Emberien egyedül. Az ismerős lábak topogása egy évig talán megint nem hallatszik le hozzátok…
Egyszer idegen vidéken jártam. Sötét este volt, és megkérdeztem a kocsist: mi az a világosság a túlsó domboldalon. Megemelte kalapját, és azt mondta:
-Mindenszentek este van.
Megroskadtam a zörgő szekéren, és a messze domboldalakon imbolygó millió apró lángot elvittem nektek, akik mindent, mindent odaadtatok és mindent itt hagytatok.
Istenem! Miért?”
Fekete István
Ilyen gyönyörűséges meleg idővel búcsúzik tőlünk Október…
vadvirág
2008 október 29. | Szerző: kisiren
“Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
ruhája.”
Sütés közben ki-kinézek a kertre, gyönyörködöm az Ősz játékában, a színpompában, hiszen már nemsokáig csodálhatom, jön majd az ifjú Tél vitéze, aki, kopogós csizmájával végigjárva a tájat, kemény fagyot fúj mindenre.
De addig még van sok látnivaló. A barack-, meggy-, cseresznyefa színes ruájának nagy részét már letépte Őszapó szele, már sok ág kopáran meredezik az ég felé.
Ebben a pillanatban is egyszerre több levelet küldtek útnak a fák.Olyan, mintha ők könyörögve kapaszkodnának anyjukba, de faanyó már elengedte őket, nem nyúl utánuk. Azok meg ijedten tétován pottyanak fűra, földre, kőre, közben neszezve pityeregnek kicsit.
Faanyó már álmos, szendereg is, közben görcsösen kapaszkodik a földbe, hogy a zimankós szél nehogy kicsavarja majd. Hiába, megunták a fák már a színes, cifra ruhákat, úgy gondolják, itt az ideje levetni azokat.
Október vége van. Pár nap múlva egy újjabb ember, November lép az idők mezejére.Hamarosan Őszapónak is távoznia kell. Hol van már a pajkos Nyár? Nemrégen még jól megizzasztott bennünket, most meg már siratjuk Nyáranyót is…
vadvirág
2008 október 28. | Szerző: kisiren
Olyan szép…
“Beszél a fákkal a bús őszi szél,
Halkan beszélget, nem hallhatni meg,
Vajon mit mond? beszédire
A fák merengve rázzák fejöket.”
/ Petőfi Sándor /
“A szél úgy jár az erdőn, mint a végrehajtó, és a fák sziszegve hajladoznak, mint az adósok.
– Fizetni, urak, fizetni!
Visszaadni mindent, kamatos kamattal, amit az öreg bankár, a Föld adott. Nézzétek a Nyárfát! Az a jó adós! Utolsó sárga levélbankóját is visszaadta már, és most úgy áll a berekszélen, mint a becsületes adós : levetköztetve, és elhagyottan….”
/Fekete István /
vadvirág
2008 október 28. | Szerző: kisiren
Jó reggelt! Szép napot kívánok!
“Jancsi bohóc a nevem.
Cintányér a tenyerem.
Orrom krumpli, szemem szén.
Szeretném, ha szeretnél.”
vadvirág
2008 október 31. | Szerző: kisiren
A sírkertekben járva…
Ezekben a napokban, mint oly sokan, járom a temetőket. Meglátogatom az elköltözött hozzámtartozókat.
Jó érzés látni a z ünneplőbe öltöztetett, ápolt sírokat. Különösen szeretem azokat a sírkerteket, ahol még hagytak fát is. Valahogy azok barátságosabbak számomra, talán még pihenni is jobb egy jó öreg fa árnyékában, amely , ha úgy hozza az időjárás, még altatót is suttog az ott pihenőknek.
Viszont riaszt az egyre hatalmasabb sírkőtenger.Nem a sírkövekkel van bajom, hanem a méretekkel, melyek egyre nagyobbak.Jó lenne valami szabályt alkotni erre is, mert a sírkertek területe egyre csökken.
Hallottam bosszankodó hozzátartozókat, akik sírjukhoz alig fértek hozzá, a szomszéd hatalmas új sírkője miatt. Mint mindenütt, itt is kezd terjedni a” ki tud nagyobbat csináltatni” szemlélet.
Eltűnődtem…Nem szeretnék egy hatalmas kő alatt pihenni majd. Mennyivel barátságosabb számomra az urnás temetés, ahol a maroknyi hamvakat egy nagyon kedves hozzátartozó sírjában is betehetik.
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X