2008 szeptember 19. | Szerző: kisiren
Imátkozó mormoták
Grossglockner meredek panorámaútján a célfelé haladva, egy-egy hajtűkanyarból visszatekintve, valami különlegesen szép látvány tárul szemünk elé.
Alattunk a mélyben apró házacskák, körülöttünk mindenütt hegyek, hegyek, hatalmas hegyek. A forró szeptemberi napsütésben a csúcsokon hó.
Megállunk a Ferenc József csúcsnál, és gyönyörködünk a Pasterze-gleccserben.
Fenn a csúcson már várnak bennünket. A havasi mormoták.Két hátsólábukra ülve, felegyenesedett testtel, mellsőlábaikat imára kulcsolva, szinte kérik az ajándék csemegét.
Barátságosak. Közelünkbe jönnek, úgy néznek minket, hívatlan látogatókat, majd váratlanul simogatás közben az egyik kislány kezébe harap egy mohó példány.
Egyre több bújik elő a földbe vájt lyukból, ismerkednek velünk.Aranyosak, szép a bundájuk. /Egyszer én is majdnem kaptam egy mormotabundát, de nem tetszett a szabása. Jó meleg bunda volt. Ma már nem sajnálom. /
Ahogy a csúcsról körbetekintünk, mindenütt az Alpok csodaszép hegyei integetnek felénk. Félelmetes mélységben tündéri kis falvak, tanyák húzódnak meg.Onnan a mélységből jöttünk a magasságba- de micsoda utakon! Ezt látni kell. A látvány mindannyiunkat elbűvöl…
vadvirág
2008 szeptember 18. | Szerző: kisiren
Sasfészek
Milyen találó név. Nem véletlenül kapta, hiszen ilyen magasba tényleg csak a sasok szállnak.
Állok az eredeti liftben, és arra gondolok, hogy soha nem hittem volna, hogy abban a liftben utazom, amelyben Hitler vitette magát.
Az építkezés fotóit nézve azon tűnődöm, hány ember élete kellett ahhoz, hogy ez a fészek megépüljön.Nem véletlen, hogy az amerikaiak is nagyon félve, óvatosan léptek ide be, nem tudva, mit rejt a hely.
Gyönyörű a kilátás, mint a mesében. Ebben a jó időben remekül lehet gyönyörködni a táj szépségében.
Rentgeteg a látógató, állítólag naponta ötezren tekintik meg. Nagyon megható látni, hogy még egy olyan turistacsoport is végigtapogatja a berendezést, az épületet, mely vak emberekből állt.
Érdekes a csúcs növényzete: A fű itt sárgább, mint lenn a domboldalakon, sok szép ritka vadvirág él a magasban, és az úton, ahogy a keresztfelé haladok, találkozom feketegyíkkal is.Megáll velem szemben, nem örül a fotózásnak.Még ilyet nem láttam. Mutatom másoknak is, mindenki elcsodálkozik rajta.
_ _ _ _
Míg ezt bepötyögtem, elkészült a szilvalekvár a gáz sütőjében. Jól esik a meleg, amit áraszt, no és a finom illat.Otthon úgy tanultam, hogy teszek a potyóba egy pár finom, édes körtét is, attól más lesz az íze. Még pompásabb.
vadvirág
2008 szeptember 17. | Szerző: kisiren
” Fürge lábán,
lenge szárnyán
útra kelt a nyár.
Piros arcát,
aranyhaját
nem láthatjuk már.
Gólyák, fecskék,
fülemülék
elkísérték messze.
Erdő, mező
elszendergett,
és észre sem vette.
A kék eget,
a meleget
mind becsomagolta.
A fellegek
keseregnek,
siratják azóta.”
/ Osvát Erzsébet:
Útra kelt a nyár /
vadvirág
2008 szeptember 21. | Szerző: kisiren
Kellemes napot kívánok!
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X