2008 szeptember 19. | Szerző: kisiren |

 

Imátkozó mormoták

Grossglockner meredek panorámaútján a célfelé haladva, egy-egy hajtűkanyarból visszatekintve, valami különlegesen szép látvány tárul szemünk elé.

Alattunk a mélyben apró házacskák, körülöttünk mindenütt hegyek, hegyek, hatalmas hegyek. A forró szeptemberi napsütésben a csúcsokon hó.

Megállunk a Ferenc József csúcsnál, és gyönyörködünk  a  Pasterze-gleccserben.

Fenn a csúcson már várnak bennünket. A havasi mormoták.Két hátsólábukra ülve, felegyenesedett testtel, mellsőlábaikat imára kulcsolva, szinte kérik az ajándék csemegét.

Barátságosak. Közelünkbe jönnek, úgy néznek minket, hívatlan látogatókat, majd  váratlanul simogatás közben az egyik kislány kezébe harap egy mohó példány.

Egyre több bújik elő a földbe vájt lyukból, ismerkednek velünk.Aranyosak, szép a bundájuk. /Egyszer én is majdnem kaptam egy mormotabundát, de nem tetszett a szabása. Jó meleg bunda volt. Ma már nem sajnálom. /

Ahogy a csúcsról körbetekintünk, mindenütt az Alpok csodaszép hegyei integetnek felénk. Félelmetes mélységben tündéri kis falvak, tanyák húzódnak meg.Onnan a mélységből jöttünk a magasságba- de micsoda  utakon! Ezt látni kell. A látvány mindannyiunkat elbűvöl…

 

vadvirág