” Fürge lábán,
lenge szárnyán
útra kelt a nyár.
Piros arcát,
aranyhaját
nem láthatjuk már.
Gólyák, fecskék,
fülemülék
elkísérték messze.
Erdő, mező
elszendergett,
és észre sem vette.
A kék eget,
a meleget
mind becsomagolta.
A fellegek
keseregnek,
siratják azóta.”
/ Osvát Erzsébet:
Útra kelt a nyár /
vadvirág