2008 szeptember 16. | Szerző: kisiren |

Gondolataim

Az utóbbi hetekben a sporttal kapcsolatos véleményektől volt hangos a média, ahol bírálták az eredményeket.

Sokszor elgondolkoztam azon, mit is jelent számomra a sport?

Mindenekelőtt játékot. Olyan játékot, ahol csapatban vagy egyénileg folyik a küzdelem, és a végén mindig van győztes, és vesztes. Ezt tanultuk, erre tanítjuk a gyerekeket is, hogy tudják elviselni a győzelem mámorát, de a veszteség kudarcát is.

A győzelem további sikerekre ösztönöz, a veszteség megmutatja hibáinkat. Ez történik a versenyeken/olimpián is. Van aki győz /általában a jobbik/, van aki veszít, bármennyire felkészült, mert abban a pillanatban a másik volt a jobb, neki kedvezett a szerencse.

A győzelmet/veszteséget sportszerűen kell elfogadni, megélni. A szurkolók, akik a fotelból kísérik végig mindezt, nem követelhetnek tőlük mindig győzelmet, bármennyire jó volna az. Ezért nem helyes, ha előre megnevezik , és biztosak egyesek győzelmében/ mert nagy kudarc lehet a végeredmény/, erre most nagyon jó példát láttunk.

Sok szó esik a pénzről is. Van, akinek semmi nem elég/mint más területeken/, és vannak, akik szerényebbek, reálisabbak e téren.

Az egész nagy játék kiemelkedő győztese szememben V.A., akiről nem zengedeztek, ő csak tette a dolgát: felkészült becsülettel, nagyszerűen versenyzett, és nyert. Mert hittel, akarattal végezte mindezt, megmutatva, így is lehet nyerni.

Nekem a tömegsport nagyon fontos. Nevelni a gyerekeket a mozgás, a játék örömére, kapjanak kedvet hozzá egy életre. Tudják, hogy az egészséges élet alapfeltétele a mozgás, aki pedig életcélnak választja, kapjon meg minden szükséges támogatást, vállalja a siker érdekében a lemondásokat, a munkát, és végezze azt legjobb tudása szerint.

 

vadvirág