” – Nem, nem.Nem érzitek, hogy a latinban több van?
Rémülten dobogott a szívem, de nem bírtam magammal. Be kellett kiabálnom:
-Egyedül te vagy az Isten…
Mit tettem, mi lesz ebből?
Az lett, hogy a latin tanár úr ölbe vitt be az iskolába, és többet aztán sose kértek tandíjat Móra Márton földbirtokostól.
De azért szeptember nekem legszomorúbb hónapom marad erre az életre.
És ha én a befelé síró fajtából való vagyok is, mindig teleszivárkodik könnyel a szemem, ha szeptemberben lehajtott fejű kisgyereket látok. “
/ Móra Ferenc : Szeptemberi emlék /
vadvirág