2008 szeptember 14. | Szerző: kisiren |

 

 

 ” – Nem, nem.Nem érzitek, hogy a latinban több van?

Rémülten dobogott a szívem, de nem bírtam magammal. Be kellett kiabálnom:

-Egyedül te vagy az Isten…

Mit tettem, mi lesz ebből?

Az lett, hogy a latin tanár úr ölbe vitt be az iskolába, és többet aztán sose kértek tandíjat Móra Márton földbirtokostól.

De azért szeptember nekem legszomorúbb hónapom marad erre az életre.

És ha én a befelé síró fajtából való vagyok is, mindig teleszivárkodik könnyel a szemem, ha szeptemberben lehajtott fejű kisgyereket látok. “

               / Móra Ferenc : Szeptemberi emlék /

 

vadvirág