2008 szeptember 30. | Szerző: kisiren
“Mese, mese, meskete,
volt egy kutya, fekete.
Ha nem volna fekete,
tovább szólna a mese.
Kis mise, nagy mise,
utána meg semmise.”
A mese az gyönyörű, elvarázsol, megmozgatja fantáziánkat, különösen , ha a mesélő személyisége magávalragadó.
Mindenki tanulhat belőle, még a felnőttek is !
Elkísér bennünket a bölcsőnktől a koprsóig.
vadvirág
2008 szeptember 30. | Szerző: kisiren
Két légies “balerina” csemegézik mellettem. Önfeledten nyalogatják, szívják a fáról lepottyant szilvák édes nedvét, melyeket a hangyák, méhek már előkészítettek számukra.
A hervadó virágokon már nem találnak ennivalót, így be kell érniük a gyümölcsökkel.
Gyönyörködöm e kecses, kedves állatkák szépségén. Szárnyaik alakja, színeik, mintázata pompásak. A legügyesebb mérnök, vagy számítógpé sem tervezne különbet.
A pöttyök, körök, egyenes- és ívelt vonalak szimmetriája megkapó látvány…A természet apró csodája…
Ha nyitott szemmel járunk, és észrevesszük, meglátjuk magunk körül a pici szépségeket…
vadvirág
2008 szeptember 30. | Szerző: kisiren
Nagyon szép természeti környezetben fekszik Salzburg, e barokk gyöngyszem.
Mozart szülőházát látva, szemeim előtt megjelennek e kor itt élő emberei, a kis zseni muzsikus, és hallom fülemben zenéjét. Számomra olyan ez a hangulat, mintha azóta nem is telt volna el sok-sok év…
Mennyi csodálatos zenei csemege gazdagítja az itt megforduló embereket…
vadvirág
2008 szeptember 30. | Szerző: kisiren
Jó reggelt!
” Mit szemed lát nem más,
Csak a múló pillanat. “
/H. Berger /
vadvirág
2008 szeptember 29. | Szerző: kisiren
Hangok
Figyelem a csendet, a természet hangját, pedig igazából a csend csak pillanatokig ölel át, mert itt egy méhecske zümmög, a bokrokban a verebek csipognak, amott egy kutya ugatásba kezd, távolabb a vonat füttyentett, aztán a lenge szellő meg-megzörgeti a száradó leveleket…Vagyis ritka pillanat, amikor a környezetünk teljesen elcsendesedik.
Milyen fontosak ezek a hangok, melyek jelzik, hogy élet van körülöttünk. Hangok, melyek elkísérnek bennünket egy élten át…Ilyen a Szüleink hangja, mely mindig a fülünkbe cseng, cirógat, simogat, akárhány évesek vagyunk.
Gyakran tapasztalom, hogy egy kellemes/kellemetlen hangra önkéntelenül odafigyelek, kíváncsi vagyok a hang birtokosára, tulajdonosára.
A minap történt, hogy egy fiatal nő állt mellettem, és míg várni kellett, önkéntelenül is láttam hosszú szőke haját, divatos öltözetét, sminkjét, stb.Ápolt, kellemes megjelenése volt.
Aztán megszólalt, valamit kérdezett. Csak ezt ne tette volna! Alpári, durva hangjának hallatán, egy képzelt világ omlott össze bennem. Hát még mikor a száját jobban megnéztem, ahogy artikulált/?/, nagyon illúzió romboló volt. Mesterségesen felduzzasztva, mint Malackának a Breki-sorozatban…
Hát…valahogy nekem a természetes, ívelt száj az igazi, amelyik nem fordul ki, ha a tulajdonosa beszélni kezd. . .No és a hang!-attól lúdbőrös lettem.
Viszont most a háttérben Gigli énekel…csodálatos! Nagyon-nagyon kellemes hallgatni…
vadvirág
2008 szeptember 28. | Szerző: kisiren
Őszelő
Végre ma hosszasan megmutatta igazi , szép arcát is. Vidáman átsuhant a fák lombjai között, aranysárga kendőjét ráterítve a tájra.
Odatelepedett hozzám is, és a fülembe súgta : -Megjöttem, látod itt vagyok. Igaz, kicsit késtem, másfelé jártam, de megérkeztem -, majd pajkosan megsimogatott, és tovaillant a virágokhoz.
Azok az útóbbi időben már nagyon szomorkodtak, de most, hogy a napfény cirógatta őket, kedveskedett nekik, rögtön feléledtek, lelkesen üdvözölték a vendéget.
Ahogy elnézem a fák szoknyáit a ragyogó napsütésben, szebbnél szebbek. Még sok a zöld, de már hódít a sárga minden változata, a vörös, az aranybarna. A legügyesebb festő sem komponálhatná meg jobban a színeket.
Egy-egy éles füttyel köszönti a napsugarakat a rozsdafarkú is. Egyébként mindenütt már csend és béke honol.
A természetnek ezt a csodálatos harmóniáját csak egy-egy lehulló levél nesze zavarja meg…
– – – – –
Harmónia
Milyen fontos ez számunkra, hogy a test, a lélek, a szellem egymással összhangban legyen, ezért mindhármat fejlesztenünk kell, hogy ne maradjon le egyik sem, mert , ha valamelyik megbetegszik, vagy nem ápoljuk, gondozzuk, megbomlik az egyensúly.
Pedig szükségünk van a harmóniára, mert nélküle nehezen viseljük el a szürke hétköznapokat, az élet által ránk rakott terheket.
vadvirág
2008 szeptember 30. | Szerző: kisiren
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X