2008 augusztus 7. | Szerző: kisiren
“A világ egy vén muzsikás,
Nem tud ő már kezdeni mást,
Minden hangból húz csak felet,
Minden nap egy nótát feled.
A világ egy rozzant csárda,
Rossz menedék télbe, nyárba,
Télbe fázol, nyárban ázol:
Mégis benne éjszakázol.”
/ Arany János /
vadvirág
2008 augusztus 7. | Szerző: kisiren
Bűvös számok
Holnap 2008. 08. 08. péntek lesz. Mi emberek , hajlamosak vagyunk az ilyen számoknak valami bűvös jelentést tulajdonítani. Talán nem véletlenül, hiszen sokan vagyunk, akiknek egyik kedvenc száma a 8.
Érdekes a számok világa. Már kisgyermekként találkozik velük mindenki, hiszen gyakran halljuk/tuk/ környezetünkben, és amit ott hallunk, azt meg is jegyezzük.
Aztán az iskolában a számfogalom kialakítása egy nagyon izgalmas feladat. Sokszor itt dől el, hogy a későbbiekben mennyire tudja valaki ezekre építeni a matamatikai ismereteket.
Számfogalom.Csak a tanítás során jöttem rá, hogy mennyire fontos a szám és fogalom tudatosítása, megértése, hogy a szemléltetés, játékosság alapvető dolog ezek ismertetése során, hogy a 0 tudatosítása / főleg az, hogya legkisebb páros szám /,milyen nehéz feladat.
Hogy milyen érdekesek a mesékben gyakran szereplő számok /3,7 14,21,…/, hogy a tízes számrendszeren kívül van más számrendszer is, és mennyi érdekesség van az átváltásukban, hogy a számítógép alapja a 2-es számrendszer, és mennyire különlegesek a primszámok,…-folytathatnám.
A világból mennyivel kevesebb érdekes dolgot ismerhetnénk meg, ha nem tanultuk volna meg őket matamatika órán…
vadvirág
2008 augusztus 6. | Szerző: kisiren
Ikrek
Megyek a nagyváros utcáján, velem szemben a járdán valami érdekes jármű közeledik.Közelebb érve fejtem meg, hogy az babakocsi.
De nem akármilyen, mert három kocsi van egymásután összekapcsolva, mint egy szerelvény. Ilyen megoldást még nem láttam.- De ki tolja? Senkit nem látni.
Aztán amikor egymás mellé érünk, látom, hogy egy törékeny, kicsi anyuka. Van ám segítsége is, a kisfia, aki talán négy éves lehet.Büszkén, boldogan segédkezik anyukájának, nagyon aranyos.
Nem egyszerű nekik a közlekedés /no meg az élet /, minden elismerésem az övék.Ezt a járművet tolni, irányítani, önmagában sem könnyű feladat. Hát még három csöppnyi gyerekkel!
A látvány nagyon kedves. Három apró, édes, hajasbaba alszik jóízűen ebben a nem mindennapi járműben…
vadvirág
2008 augusztus 5. | Szerző: kisiren
Jó annak, kinek van hova álomra hajtania fejét,
ki fogasra akaszthatja aznapi gondjait,
és nyugodtan kipihenheti a napi fáradalmait,
új erőt gyűjtve a holnaphoz…
Nyugodalmas jó éjszakát!
vadvirág
2008 augusztus 5. | Szerző: kisiren
Látogatók
Csöng a kaputelefon. Megjöttek a vendégek : G. és F., volt tanítványaim. G. nagymamája már korábban egyeztette velem az időpontot.
Nézem a két fiatal felnőttet, akik nekem örök gyerekek maradnak, hiszen így élnek emlékeimben. F.helyes nagylány, kész csinos hölgy, G. igazi férfi lett. Gyönyörűek, kedvesek, jó őket újra látni.Olyan, mintha tegnap váltunk volna el, pedig annak már jó pár éve.
G. szülei elváltak, ő a fővárosban él anyukája családjával, ott jár egy művészeti középiskolába, festészetet, szobrászatot tanul.Okos, értelmes, ügyeskezű gyerek volt, gyakran lepett meg sajátkészítésű ajándékokkal. Most is kaptam tőle egy aranyos kis festményt, ami simogatja lelkemet.
F. ebben a városban folytatja tanulmányait, de útjaink ritkán keresztezik egymást.Így aztán mostani látogatásuknak külön örülök.
Minden osztályomra élénken emlékszem, sorban idézzük fel kedves kis történeteinket. Meglep, hogy mi mindent észben tartanak, mesélnek az együtt töltött évekről.
Újra pereg a régi film: Amikor tv-s felvételen a kamera G. füzetét, írását mutatja, aki balkezes lévén gyöngybetűkkel írt. Kinek milyen érdekes matek, anyanyelvi játékok voltak kedvencei. A feledhetetlen osztálykirándulások, erdei iskola /a kék csiga meg a többi érdekesség most is témájuk/.A sok-sok közös buli -kifogyhatatlan élményekkel.
Már jócskán este van, amikor elköszönünk egymástól. Észre sem vettük az órák múlását… De bennem még sokáig kavarognak az érzések. Egytől különösen nem tudok szabadulni, ha F.-re gondolok.Ez az emlék sokszor visszajár…
Már tanév végéhez közeledtünk. Gyereknapot tartottunk. Az én gyerekeim egy zenés, táncos jelenettel készültek, amit F. tanított be nekik, én csak segédkeztem a próbákon. Nagyon szeretett táncolni, élvezte, amit csinált.
A fellépésükben gyönyörködtem, amikor jött az üzenet: F. édesapja tragikus körülmények között meghalt. Közben néztem a színpadon ezt a vidáám, táncoslábú kislányt.A szívem majd megszakadt. Tudtam, hogy mennyire érzékeny gyerek, és milyen ragaszkodó.
A papa, aki híres borász volt, nekem mindenben segédkező szülő, aki pár nap múlva utazott volna másik földrészre , borászkodni egy rövid időre.Borzasztó volt.
Azóta is az emlék minden gyereknapon visszajár…Ha F.-re gondolok, mindig eszembe jut a történet…A megválaszolhatatlan kérdés: Miért?…Miért?
vadvirág
2008 augusztus 4. | Szerző: kisiren
Az élet apró morzsái
1.Vasárnap délelőtt van. Nemsokára ebédhez harangoznak. Ebben a rekkenő hőségben a város kihalt. A misék befejeződtek, hallgatói hazatértek, míg mások strandon, vagy éppen hegyek között keresnek enyhülést. Az utcákon néhány turista látható, akik ismerkednek a település messzeföldön is nevezetes értékeivel.
Ilyenkor szeretek kiállítást nézni, mert sokáig elidőzhetek, mindent szemügyre lehet venni, nincs tömeg.
Az újonnan átadott, felújított régi épületben most két kiállítás is látható. Az egyik a kisváros fejlődését szemlélteti. Ez számomra nagyon izgalmas, hiszen az életünk egy jókora darabját öleli fel, mely izgalmas, de nagyon tartalmas, szép volt…
A recepción két fiatal fogad. Megörülünk egymásnak, tanítványaim voltak. B.-t alsóban, M.-t főiskolán tanítottam.
B.roppant intelligens fiatalember lett, mindjárt körbevisz, mindent kinyit, megmutat, majd otthagy, mondván, kedvünkre nézelődjünk ameddig akarunk…Mi pedig elmerülünk nemis olyan régvolt múltunkban, felidézve a visszahozhatatlant.
Aztán kimegyünk a tetőtér körfolyosójára, ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk. Gyönyörű a főiskola tornyocskája, ahová úgy szerettem járni hallgatóként, majd később dolgozni…Ott a vár egyik bástyája látható, arra lakom, amott pedig a hegyek között laktam…valamikor…Az a híres gimnázium teteje, ahol középiskolás éveimet töltöttem…Bármerre nézek, mindenütt emlék, emlék, emlék.
Majd lemegyünk a tavernába is. Itt megcsodáljuk a hatalmas falakat, élvezve a kellemes hűst, és megszemlélve az értékes borokat.
Érdemes volt eljönni. Viszontláttam múltam egy darabját…Élményekkel lettem újra gazdagabb…
2.Egyik nagyváros helyi lapjában olvasom, hogy az ottlakó pedagógusok közül az iskolai évben többen átjárnak Erdélybe hétvégeken, magyarokat tanítani.Én pedig eltűnődöm: Milyen jó nekik! Ha itt laknék, biztosan szívesen csatlakoznék hozzájuk…
3.A közelmúltban gyakran foglalkozott a sajtó a pedagógusok nyári munkavállalásával, hiszen sokan közülük táboroztatást, vagy más munkát vállalnak keresetük kiegészítéseként.
Ez így volt eddig is, a pedagógus szívesen táboroztatott akkor is, amikor ezért még semmit nem fizettek/magamról tudom/.Mert: szeret a gyerekek között lenni, élvezi velük együtt a kalandot, és azt a sok-sok élményt, amit a tábori élet nyújt, még akkor is, ha ez neki munkával és nagy felelősséggel jár…
vadvirág
2008 augusztus 8. | Szerző: kisiren
Jó reggelt !
Oldal ajánlása emailben
X