2008 augusztus 14. | Szerző: kisiren
” Suhogó jegenyefák állnak a tó partján,
a tanyánk tetejét már onnan meglátnám.
Gólya a fedelén, fecske az ereszén,
füstöt vet a kémény. “
/ Weöres Sándor /
2008 augusztus 13. | Szerző: kisiren
“Nyári napnak alkonyulatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál.
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.”
/ Petőfi Sándor /
2008 augusztus 13. | Szerző: kisiren
A zene varázsa
Ülök a templomban, hallgatom a zenét.Gyerekkoromban minden vasárnap délelőtt jártam ide istentiszteletre. Akkor még ez a templom számomra hatalmasnak tűnt…Most pedig szemügyre veszem, és megállapítom, hogy már nem is olyan óriási…
Mi változott ? Akkor egyszerű, de ízlésesebb, szebb volt a díszítése. A vázákban mindig fehér virág volt , most sokszínű, és nincs mellette zöld.
A padok is a régiek. Milyen nagyok voltak számunkra hajdanán, mi pedig milyen kicsik voltunk bennük. Most a karzat is jóval kisebbnek tűnik, pedig valamikor mennyien elfértünk rajta!
A zene hallgatása közben kinézek az ablakokon. Megelevenedik előttem a régi templomkert… Benépesítjük mi, gyerekek, ahogy ott játszadoztunk, hangosan nevetgéltünk a fák alatt. Hiányoznak a régi gyümölcsfák, így jobban láthatóak a házak, melyek a kert körül bekukucskálnak. Látom az udvarokban az ottlakókat…A Tiszteletest , ahogy érdekesen prédikál nekünk, okít, nevel bennünket…- Hol vannak ma már ?
A kellemes zene elvarázsol a zsúfolt templomban, messzire repít. Balassi megzenésített versei hallatán rögtön beugrik gondolatban az érettségi. Kedves, szép emlék! Mindig jó visszaidézni… Kedvenc marad.
Aztán a kertiparti után legjobb gyermekkori barátnőm elvisz olyan helyekre, amelyek számomra már ismeretlenek. Újra felfedezem a hangulatos, kacskaringós kis utcákat, melyeket valamikor oly jól ismertem.
Közben egymás szavába vágva mesélünk, nagyokat hahotázunk…Előbújnak rég elfeledett titkok, csínytevések. Itt-ott meg-megállunk, gyönyörködve az elénk táruló panorámában, mely csábítóan hív új felfedezésekre…
Észre sem vesszük, ahogy ránk terül az este. Még sokáig terferélünk barátnőméknél, majd elköszönünk.
A templomi koncert kellemes emlék marad…Én pedig újra rájövök, hogy igaz barátja nem sok van az embernek, és az igazi barátság gyermekkorban köttetik, minden érdek, hátsó szándék nélkül…
vadvirág
2008 augusztus 13. | Szerző: kisiren
“Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.”
/ Petőfi Sándor:János vitéz /
“Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta,…
Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel
Mélyen néz a kútba, s benne vizet kémlel. “
/Arany János : Toldi /
vadvirág
2008 augusztus 12. | Szerző: kisiren
Mikor a hold
sötét tányér:
fekete,
akkor – újhold
a neve.
Mikor a hold
Dé betű,
akkor – dúsan
domborodik,
egyre nő.
Ha a hold
fehér tál,
-telihold
a
neve már.
Mikor a hold
Cé betű,
akkor szegény
– cingárkodik,
csökkenő.
És ha újra
fekete,
újra
– újhold
a neve.
/Tamkó Sirató Károly:
A hold /
2008 augusztus 12. | Szerző: kisiren
Hogyha napfény volnék,
melengető napfény,
minden sugaramat
széjjel teregetném.
Ha én harmat volnék,
minden reggel s este
lábujjhegyen lépnék
bársonyos füvekre.
Hogyha szellő volnék
erdőn, mezőn átal
járnék a virágok
finom illatával.
/Kányádi Sándor /
vadvirág
2008 augusztus 12. | Szerző: kisiren
Lekonyul a búza feje,
Aratásnak van ideje,
Gazdaember kaszát penget,
Úgy vágja a sűrű rendet.
Hangzik a dal munka közben,
A kévét így kötik össze,
Sárga kalászt egybehányva,
Mind izzad, de egy se bánja.
/ Reviczky Gyula /
2008 augusztus 9. | Szerző: kisiren
” Közönyös a világ…az élet
Egy összezsúfolt táncterem,
Sürög-forog, jő-megy a népség
Be és ki, szűncs-szüntelen,
És jövőket, távozókat
Ki győzné mind köszönteni!
Nagy részvétel, ha némelyikünk
Az ismerőst…megismeri.
Közönyös a világ… az ember
Önző, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s-harap.
S ha elsöpört egy ivadékot
Ama vén kertész, a halál,
Más kél megint, ha nem rosszabb, de
Nem is jobb a tavalyinál. “
/ Arany János
1851 /
vadvirág
2008 augusztus 14. | Szerző: kisiren
Hát az álom hol lakik,
hol lakik,
alkonyattól hajnalig,
hajnalig ?
Minden kisgyerek szemében:
feketében, zöldben, kékben
ott lakik, ott lakik.
/ Fecske csaba /
Oldal ajánlása emailben
X