2008 augusztus 24. | Szerző: kisiren
“…vén cirmos doromboljon.
elnyugszunk esténként
édesanyánk meséjén.”
/ Csukás István /
Jó éjszakát! Szép álmokat!
2008 augusztus 24. | Szerző: kisiren
“A boldogság madara a szívedben lakik.”
Az öreg tölgy meséje
Hatalmas, terebélyes koronájával már messziről hívogatott, csábított, hogy látogassam meg. Örömmel láttam, ahogy közeledtem felé, hogy a vén fa szinte megfiatalodott, a betegségnek látható nyoma sincs.Üdvözöltük egymást, majd kedvesen invitált, üljek le kicsit alá a padra, elmeséli történetét…Hallgattam.
Már sok-sok éve él itt ez a makkfa. Sok csemetét felnevelt, melyek most másutt szépítik a parkokat,teremnek bőségesen makkokat. Lassan úgy érezte megöregedett, fáj minden része, repednek, hasadnak, korhadnak ágai, törzse. Azt gondolta, hamarosan itt a vég.
Aztán egy estefelé csoda történt. Egy különleges kismadár szállt reá, és torka szakadtából, gyönyörű csengő hangon énekelni kezdett.Trillázására felfigyeltek a környező növények, állatok, és ámulva hallgatták dalát.Ahogy nézték a daloló madarat, azt látták, hogy különleges színes tollaira a lenyugvó napfény szivárványt rajzol.
-Ki ez a kismadár, honnan jött? – tudakolta egymástól a hallgatóság, de a feleletet senki sem tudta rá.
A beteges, öreg makkfa azt érezte, hogy a madár dalától testét valami kellemes érzés járja át, kezdi jobban érezni magát. Már nem hasogat úgy a fájdalom öreg ágaiaba, gyökereibe, mint előtte.Megkönnyebbülve aludt el, ahogy a furcsa madár éneke álomba rintgatta.
Reggel korán ébredt, de a kedves látogatónak már hűlt helye volt. Hiába keresték, hívogatták, többé nem jött vissza.
De az agg fa meggyógyult, új erőre kapott. Azóta is hívogatja az arra sétélókat, pihenjenek meg alatta, gyönyörködjenek erős ágaiban, üde leveleiben, és csodálják meg bőséges makktermését.
Én pedig jó nagyokat szippantottam alatt a friss levegőből, gyönyörködtem még kicsit benne, örültem a gyógyulásának, majd továbbindultam…
vadvirág
2008 augusztus 22. | Szerző: kisiren
Ma sportnapot tartottunk délelőtt. Végigszurkoltuk a mérkőzéseket, én ugyan aranygaluskát gyártottam, de az ifilegény kiabálása, izgulása sokszor elcsalt a képernyő elé, így a legfontosabb eseményekről nem maradtam le. Hát…nagyon örültünk,…pedig kijutni sem akármilyen teljesítmény…Hát még nyerni a megváltozott körülmények között!
Erre mondják, hogy ez jó nap volt ! Bízunk a holnapiban is…
2008 augusztus 22. | Szerző: kisiren
“Semmit sem tud helyetted megtenni valaki más,
de nem vagy egyedül.”
/Comenius /
vadvirág
2008 augusztus 21. | Szerző: kisiren
Naplemente
Az erdei padon ülve gyönyörködöm a naplementében…Hányszor volt alkalmam megcsodálni. és mégis úgy érzem, mindegyik más arcát tárja elém. Különleges, megismételhetetlen, egyszeri.
Szeretem ezt a hangulatot, mely figyelmeztet: -Jól használj ki minden percet, mert minden tünékeny, múlandó!…
Elcsendesül a világ körülöttem, már csak egy-egy madár hasít bele a természet csendjébe, majd ez is megszűnik lassan. Csend van, pedig dehogy is…csak hallgatni kell egy kicsit, és máris beszél hozzám…
A patak – ahogyan cseppjei rohannak, robognak, mindig sietve, közben mesélve történetüket…A kis vízcsepp elindult világot látni a forrásból. Majd a patakba ért, mely sodorta a többi cseppel együtt a nagy folyókba. Világot szerettek volna látni, ezért tovább futva vitte őket a folyó a hatalmas tengerbe…
De beszél hozzám a szellő, amelyik simogatja arcom, kellemes virágillatot hozva felém, majd üzenetet szállítva, tovaszáll…
Aztán a növények.Itt vannak körülöttem a kedvencek, a kisvirágok…Nézem őket, ahogy pompáznak, és arra gondolok: hamarosan bekövetkezik szomorú haláluk. Milyen kár lesz értük.
Aztán az itt-ott szállingozó színes levél – jelzi a következő évszak közeledtét.
A sokféle bogár, mely most még gondtalanul szálldos körbe-körbe, játékosan, mint akiknek nem akaródzik még nyugovóra térni. Amott emlősök bukkannak fel, éjjeli portyára készülődve. Most jön az ő vadászatuk ideje.
Míg így tűnődöm, a narancsszínű gömb is lebukott, lassan valaki láthatatlan sötét kendőt terít a tájra, mintha egy varázslat történt volna körülöttünk…És ez a felülmúlhatatlan, nagy varázsló maga a természet…
vadvirág
2008 augusztus 25. | Szerző: kisiren
” Mindannyian arra születtünk,
hogy egyedi lények legyünk,
olyanok, amilyen senki más nem lehet,
és azt tegyük,
amire nem képes senki más. “
/ W. E. Channing /
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X