“Gyorsan jött és ment a nyár,
virágpapucsban szaladt,
telerakta gazdagon
a gyümölcsös kosarat. “
/Fésüs Éva /
A koraesti napsütésben nagyon kellemes volt ismét kiülni a teraszra, figyelni a kisfecskék gyakorlását. Szinte feketlik ilyenkor tőlük a villanydrót. Hangos ficserékelésük messzire hallatszik, ahogy bíztatják egymást, és magukat is.
Megfigyeltem, hogy három biztos pont van, ahol megpihenhetnek, kifújhatják magukat : a villanydrót, a fenyőfák, és a háztető.
De már annyira összeszoktunk, megbarátkoztunk, hogy berepülnek a teraszra is, köröznek egyet vidáman, szinte még a tányérba is belekukkantanak, aztán tovaszállnak.
A gyengébbek hamar elfáradnak, lihegnek-pihegnek, aztán újra nekivágnak a távnak, bízva a sikerben.
Olyanok, mint a gyerekek, akik a távfutást gyakorolják.
Mennyi energia, akarat kell ezeknek a kis barátainknak, hogy végül sikeres vizsgát tehessenek – így tűnődöm, amikor újra iderepülnek kedvenceim…Én pedig megunhatatlanul gyönyörködöm bennük…
vadvirág
“A nyárutó
nagy ajándék,
akkor tetőzik
a játék,
és elfárad
és véget ér,
s kezdődik
az iskola.”
/ Pap József /