2008 augusztus 27. | Szerző: kisiren |

 “Gyorsan jött és ment a nyár,

virágpapucsban szaladt,

telerakta gazdagon

a gyümölcsös kosarat. “

  /Fésüs Éva /

 

A koraesti napsütésben  nagyon kellemes volt ismét kiülni a teraszra, figyelni a kisfecskék gyakorlását. Szinte feketlik ilyenkor tőlük a villanydrót. Hangos ficserékelésük messzire hallatszik, ahogy bíztatják egymást, és magukat is.

Megfigyeltem, hogy három biztos pont van, ahol megpihenhetnek, kifújhatják magukat : a villanydrót, a fenyőfák, és a háztető.

De már annyira összeszoktunk, megbarátkoztunk, hogy berepülnek a teraszra is, köröznek egyet vidáman, szinte még a tányérba is belekukkantanak, aztán tovaszállnak.

A gyengébbek hamar elfáradnak, lihegnek-pihegnek, aztán újra nekivágnak a távnak, bízva a sikerben.

Olyanok, mint a gyerekek, akik a távfutást gyakorolják.

Mennyi energia, akarat kell ezeknek a kis barátainknak, hogy végül sikeres vizsgát tehessenek – így tűnődöm, amikor újra iderepülnek kedvenceim…Én pedig megunhatatlanul gyönyörködöm bennük…

 

vadvirág

 

“A nyárutó

nagy ajándék,

akkor tetőzik

a játék,

és elfárad

és véget ér,

s kezdődik

az iskola.”

/ Pap József /