Szól a rigó : de jó,
érik a dió,
millió,
millió!
Útra kel a fecske,
jajgat a fürjecske :
pitypalatty,
pitypalatty
nyár, nyár,
itt maradj!
/Csanádi Imre:
Nyármarasztaló /
Nyárvégi pillanatok
Tegnap reggel a teraszon kévézva rentgeteg kisfecske gyakorolta a villanydrótok és fenyők körül kerigve a reggeli tornát. Gyönyörködve néztem, hogy ezek a kis frakkos madárkák már milyen ügyesen repülnek, készenállva a hosszú utazásra.
Vallami különleges csemegét találtak a fenyők tetején, mert mindig megérintették azt csőrükkel, majd tovalibbentek. Olyan volt az egész, mintha örömtáncot járnának, hálátadva még az itt tölthető időért.
Tanulásuk, gyakorlásuk a pár nap múlva iskolába igyekvő kisgyerekeket juttatja eszembe, akik most kezdik majd ízlelgetni az iskolai életet, és ők is ilyen jókedvűen, vidáman csacsogva mennek majd, mint ezek a kis barátaink.
Ugyanakkor valami szomorú érzés tölt el, hogy el kell válnunk ezektől az aranyos jóbarátoktól. Nemsokáig csicserékelnek már, érzik ezt ők is . Talán ezért is van ez a nagy boldogságuk: Kihasználni minden percet, amíg itthon vannak.
Remélem, még itt találom őket, míg visszajövök, nem mennek el búcsú nélkül.
“Jaj, be kár,
jaj, be kár
búcsúzkodik már a nyár,
egy fűszál
tetején
sír egy katicabogár.”
/ Ténagy Sándor . Nyárvég
részlet /
vadvirág