2008 augusztus 26. | Szerző: kisiren |

 Szól a rigó : de jó,

érik a dió,

 millió,

millió!

 

Útra kel a fecske,

jajgat a fürjecske :

pitypalatty,

pitypalatty

nyár, nyár,

itt maradj!

/Csanádi Imre:

Nyármarasztaló /

 

Nyárvégi pillanatok

Tegnap reggel a teraszon kévézva rentgeteg kisfecske gyakorolta a villanydrótok és fenyők körül kerigve a reggeli tornát. Gyönyörködve néztem, hogy ezek a kis frakkos madárkák már milyen ügyesen repülnek, készenállva a hosszú utazásra.

Vallami különleges csemegét találtak a fenyők tetején, mert mindig megérintették azt csőrükkel, majd tovalibbentek. Olyan volt az egész, mintha örömtáncot járnának, hálátadva még az itt tölthető időért.

Tanulásuk, gyakorlásuk a pár nap múlva  iskolába igyekvő kisgyerekeket juttatja eszembe, akik most kezdik majd ízlelgetni az iskolai életet, és ők is ilyen jókedvűen, vidáman csacsogva mennek majd, mint ezek a kis barátaink.

Ugyanakkor valami szomorú érzés tölt el, hogy el  kell válnunk ezektől az aranyos jóbarátoktól. Nemsokáig csicserékelnek már, érzik ezt ők is . Talán ezért is van ez a nagy boldogságuk: Kihasználni minden percet, amíg itthon vannak.

Remélem, még itt találom őket, míg visszajövök, nem mennek el búcsú nélkül.

 

“Jaj, be kár,

jaj, be kár

búcsúzkodik már a nyár,

egy fűszál

tetején

sír egy katicabogár.”

/ Ténagy Sándor . Nyárvég

           részlet /

 

vadvirág