2008 augusztus 19. | Szerző: kisiren |

 Gondolkodom…

Azon pl., hogy van az, hogy iskolákat megszüntetnek, összevonnak, pedagógusok maradnak állás nélkül, ugyanakkor műv. iskolák vesznek fel tanárokat, növelhetik a létszámot.

Hogy is van ez? Nem jelentkeznek az egyetemek term. tud. karaira elegendően, nem szeretik a diákok a fizikát, matematikát, kémiát, lassan már tanárok sem lesznek, akik ezeket a tárgyakat magas szinten oktatnák. A sok értelmetlen reformmal elértük azt, hogy fontos tantárgyak, mint anyanyelv, mat., fizika, stb.már lényegtelen lett, lecsökkentve az óraszámukat. Meg is lett az eredmény: nem tud a tanulók többsége megfelelő szinten olvasni, az olvasottakat megérteni, helyesen írni, számolni, …

Hányszor bosszankodtunk a műv. iskolák alakulásakor, hogy volt kezdő tanítványaink  ezekben az iskolákban rögtön dupláját keresték a mi fizetéseinknek, arról nem is beszélve, nem kellett megtanítaniuk a gyerekeket olvasni, írni, számolni, vagyis mindarra, ami mérhető, kézzelfogható. A kettő  felelőssége között óriási  a külömbség.Nem szólva arról, hogy sokan másodállásban csinálták. Viszont tudjuk, hogy aki a pedagógusállást hivatásként gyakorolja, az képtelen erre, mert nincs rá ideje.

Mi lett volna anno a megoldás? Sokszor elmondtuk, ma is sokan így gondoljuk, hogy helyben, az adott iskolában kellett volna a gyerekeket a napközi keretein belül tanítani táncra, bábra, zenére,…stb., mert minden iskolában adottak rá a lelkes pedagógusok, még akkor is, ha nem mindegyik szaktanár,de van hozzá érzéke,szíve, lelkesedése. Valamikor is megtanította az egyszem falusi tanító a gyerekeket zenélni, táncolni,kézimunkázni, színjátszásra, sportolni,…stb.

Mennyi átgondolatlan, fejetlen döntés, ami miatt lassan, de biztosan csúszunk lefelé…Hiszen a  hozzáértőket elfelejtették megkérdezni,az anyagi vonzatáról nem is szólva… 

És ez még csak az oktatás. De hol a többi szakterület, a maga fejetlenségeivel együtt?

 

vadvirág