2008 augusztus 18. | Szerző: kisiren |

 A szív rejtelmei

Az elmúlt napokban hallottam a következő történetet:

Van egy kisfiú, aki súlyos szívbetegséggel született.  Betegsége súlyosbodott, ezért meg kellett műteni, másként meghalt volna.

Okos, értelmes gyerek, akivel már jól ellehet beszélgetni, így a doktor is próbálta őt felkészíteni a műtétre. Gyakran felkereste kórtermében, ilyenkor beszélt neki a szív felépítéséről, működéséről, igyekezett lelkileg is felkészíteni a nagy eseményre.

A kisfiú élvezte a beszélgetést, jó partner volt, szinte összebarátkoztak.Megértett mindent, majd a műtét előtti beszélgetéskor így szólt az orvoshoz:

– Doktor bácsi, tudom, hogy meg akarsz gyógyítani,de én mégis arra kérlek, vigyázz az én szívemre, és annak lakójára, mert abban mélyen bennelakik Jézus.

Az orvos elcsodálkozott, és a műtét alatt, és azután  is gyakran eszébe jutottak ezek a szavak.

A műtét sikerült. Az orvos szemmel tartotta a kisfiú gyógyulását, ha tehette, bement hozzá, elbeszélgettek.

Mielőtt hazaengedte volna, elköszöntek egymástól. A gyerek így búcsúzott:

-Köszönöm Doktor bácsi, hogy betartottad ígéretedet, és nagyon vigyáztál a szívemre, a benne lakó Jézusra.

A doktor elmosolyodott, megsimogatta betege fejét, majd így szólt: – Most már az enyémben is ott lakik Jézus…

Eltűnődtem…Mindannyian kitárjuk szívünk ajtaját. Aztán a látogatók közül vannak, akik gyorsan távoznak, de sokan elkísérnek bennünket az életutunkon. Egyeseket jól elrejtünk, mert szeretnénk, ha sokáig időzne, másoknak örülünk, ha elmegy…Aztán van amikor becsukjuk az ajtót, és a kulcsra nagyon vigyázunk…Csupa rejtélyes dolgok…Mert ” A szív egy nagy titok…”

 

vadvirág