2008 augusztus 16. | Szerző: kisiren |

 Váratlan látogató

Délutáni olvasgatás közben egyszer csak olyan érzésem támad, mintha valaki, valami figyelne. Körbenézek, senkit, semmit nem látok. De az érzés nem szűnik. Most már alaposabban szemlélek mindent a környezetemben, majd kinézve a teraszra, valami furcsára leszek figyelmes.

A korlát csövén, nagy, dülledt szemeivel, melyek üveggolyóra emlékeztetnek, mozdulatlanul kukucskál befelé és mered rám egy brekeke.Nem akármilyen ám!

Ahogy rásüt a nap, teljesen olyan, mintha a fején egy sárga korona volna, ami a nap sugaraitól tündököl.Mintha a meséből pottyant volna ide az elvarázsolt békakirály, akit a mesehősnek meg kellene puszilni, hogy újra királyfivá változzon. Még rágondolni is borzasztó.

Ezért, megelőzve a további képzelgést, fogom a porfist, és ellátom a baját. No nem nagyon, csak annyira, hogy lássam lepottyanni.

Nemsokáig van nyugtom tőle, mert hamarosan rázendít bús nótájára, melyre rögvest jön a válasz: a futórózsa tetejéről. Várható, hogy hamarosan megjelenik a korláton a párja, vagy ismét ő mászik fel hozzá.Nagyon elszaporodtak, bármerre járok, mindenütt ott vannak, ezért gyorsan keresek egy garantáltan breki-mentes övezetet…

vadvirág