2008 augusztus 9. | Szerző: kisiren |

 ” Közönyös a világ…az élet

Egy összezsúfolt táncterem,

Sürög-forog, jő-megy a népség

Be és ki, szűncs-szüntelen,

És jövőket, távozókat

Ki győzné mind köszönteni!

Nagy részvétel, ha némelyikünk

Az ismerőst…megismeri.

  

 Közönyös a világ… az ember

Önző, falékony húsdarab,

Mikép a hernyó, telhetetlen,

Mindég előre mász s-harap.

S ha elsöpört egy ivadékot

Ama vén kertész, a halál,

Más kél megint, ha nem rosszabb, de

Nem is jobb a tavalyinál. “

   / Arany János

       1851 /

 

vadvirág