2008 augusztus 5. | Szerző: kisiren |

 Látogatók

Csöng a kaputelefon. Megjöttek a vendégek : G. és F., volt tanítványaim. G. nagymamája már korábban egyeztette velem az időpontot.

Nézem a két fiatal felnőttet, akik nekem örök gyerekek maradnak, hiszen így élnek emlékeimben. F.helyes nagylány, kész csinos hölgy, G. igazi férfi lett. Gyönyörűek, kedvesek, jó őket újra látni.Olyan, mintha tegnap váltunk volna el, pedig annak már jó pár éve.

G. szülei elváltak, ő a fővárosban él anyukája családjával, ott jár egy művészeti középiskolába, festészetet, szobrászatot tanul.Okos, értelmes, ügyeskezű gyerek volt, gyakran lepett meg sajátkészítésű ajándékokkal. Most is kaptam tőle egy aranyos kis festményt, ami simogatja lelkemet.

F. ebben a városban folytatja tanulmányait, de útjaink ritkán keresztezik egymást.Így aztán mostani látogatásuknak külön örülök.

Minden osztályomra élénken emlékszem, sorban idézzük fel kedves kis történeteinket. Meglep, hogy mi mindent észben tartanak, mesélnek az együtt töltött  évekről.

Újra pereg a régi film: Amikor tv-s felvételen a kamera G. füzetét, írását mutatja, aki balkezes lévén gyöngybetűkkel írt. Kinek milyen érdekes matek, anyanyelvi játékok voltak kedvencei. A feledhetetlen osztálykirándulások, erdei iskola /a kék csiga meg a többi érdekesség most is témájuk/.A sok-sok közös buli -kifogyhatatlan élményekkel.

Már jócskán este van, amikor elköszönünk egymástól. Észre sem vettük az órák múlását… De bennem még sokáig kavarognak  az érzések. Egytől különösen nem tudok szabadulni, ha F.-re gondolok.Ez az emlék sokszor visszajár…

Már tanév végéhez közeledtünk. Gyereknapot tartottunk. Az én gyerekeim egy zenés, táncos jelenettel készültek, amit F. tanított be nekik, én csak segédkeztem a próbákon. Nagyon szeretett táncolni, élvezte, amit csinált.

A fellépésükben gyönyörködtem, amikor jött az üzenet: F. édesapja tragikus körülmények között meghalt. Közben néztem a színpadon ezt a vidáám, táncoslábú kislányt.A szívem majd megszakadt. Tudtam, hogy mennyire érzékeny gyerek, és milyen ragaszkodó.

A papa, aki híres borász volt, nekem mindenben segédkező szülő, aki pár nap múlva utazott volna másik földrészre , borászkodni egy rövid időre.Borzasztó volt.

Azóta is az emlék minden gyereknapon visszajár…Ha F.-re gondolok, mindig eszembe jut a történet…A megválaszolhatatlan kérdés: Miért?…Miért?

 

vadvirág