2008 augusztus 4. | Szerző: kisiren |

Az élet apró morzsái

1.Vasárnap délelőtt van. Nemsokára ebédhez harangoznak. Ebben a rekkenő hőségben a város kihalt. A misék befejeződtek, hallgatói hazatértek, míg mások strandon, vagy éppen hegyek között keresnek enyhülést. Az utcákon néhány turista látható, akik ismerkednek a település messzeföldön is nevezetes értékeivel.

Ilyenkor szeretek kiállítást nézni, mert sokáig elidőzhetek, mindent szemügyre lehet venni, nincs tömeg.

Az újonnan átadott, felújított régi épületben most két kiállítás is látható. Az egyik a kisváros fejlődését szemlélteti. Ez számomra nagyon izgalmas, hiszen az életünk egy jókora darabját öleli fel, mely izgalmas, de nagyon tartalmas, szép volt…

A recepción két fiatal fogad. Megörülünk egymásnak,  tanítványaim voltak. B.-t alsóban, M.-t főiskolán tanítottam.

B.roppant intelligens fiatalember lett, mindjárt körbevisz, mindent kinyit, megmutat, majd otthagy, mondván, kedvünkre nézelődjünk ameddig akarunk…Mi pedig elmerülünk nemis olyan régvolt múltunkban, felidézve a visszahozhatatlant.

Aztán kimegyünk a tetőtér körfolyosójára, ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk. Gyönyörű a főiskola tornyocskája, ahová úgy szerettem járni hallgatóként, majd később dolgozni…Ott a vár egyik bástyája látható, arra lakom, amott pedig a hegyek között laktam…valamikor…Az a híres gimnázium teteje, ahol középiskolás éveimet töltöttem…Bármerre nézek, mindenütt emlék, emlék, emlék.

Majd lemegyünk a tavernába is. Itt megcsodáljuk a hatalmas falakat, élvezve a kellemes hűst, és  megszemlélve az értékes borokat.

Érdemes volt eljönni. Viszontláttam múltam egy darabját…Élményekkel lettem újra gazdagabb…

 

2.Egyik nagyváros helyi lapjában olvasom, hogy az ottlakó pedagógusok közül az iskolai évben többen átjárnak Erdélybe hétvégeken, magyarokat tanítani.Én pedig eltűnődöm: Milyen jó nekik! Ha itt laknék, biztosan szívesen csatlakoznék hozzájuk…

 

3.A közelmúltban gyakran foglalkozott a sajtó a pedagógusok nyári munkavállalásával, hiszen sokan közülük táboroztatást, vagy más munkát vállalnak  keresetük  kiegészítéseként.

Ez így volt eddig is,  a pedagógus szívesen táboroztatott akkor is, amikor ezért még semmit nem fizettek/magamról tudom/.Mert: szeret a gyerekek között lenni, élvezi velük együtt a kalandot, és azt a sok-sok élményt, amit a tábori élet nyújt, még akkor is, ha ez neki munkával és nagy felelősséggel jár… 

 

vadvirág