2008 július 29. | Szerző: kisiren
A fotózás varázsa
A közelmúltban megnéztem egy fotókiállítást, melynek képei nagyon tetszettek. A képek fotósai a Fotóművészeti Nyári Egyetem résztvevői.
E rendezvényre én is szívesen eljártam volna, de pont akkor más elfoglaltságom miatt nem mehettem. Nagyon sajnálom, mert gyönyörű helyeken fotóztak a résztvevők, és igen gazdag programon vettek részt.
Pár éve érdekel jobban a fotózás, de igazán nem az a fajta művészi szemlélet, amit a képeken is láttam, hanem csak a pillanat varázsa, ami számomra érdekes a világból, a maga természetes környezetében, valóságában, egy- egy ellesett érzés, mozdulat, esemény, mely talán csak nekem fontos, érdekes, szép, de mégis a maga világában megörökítve, minden változtatás nélkül.
Az ősszel újra kiállítást rendeznek az itt készült fotókból, mely tükrözi majd, hogy ők hogyan látták e vidéket, mi volt számukra a legérdekesebb, miket örökítettek meg képeiken.
vadvirág
2008 július 28. | Szerző: kisiren
A muzsika hangja
Csend…Nyugalom…Békesség…Ilyenkor minden nesz, hang felerősödik, erőteljesebbnek tűnik…
A csendben valahol megszólal egy hegedű…Kellemes hangja messzire hallatszik. Szinte érezni, ahogy játszik valaki a hangszeren: finoman, érzéssel, kedvesen, szinte a zene simogatja a hallgatóját…
Majd váltás következik: erősebb, keményebb a zene, a hegedű szinte sír, zokog, ahogyan játszanak rajta…Aztán vége a muzsikálásnak. A heves játékban elpattan egy szál…Kicsit még nyikorog, nyöszörög a hegedű, majd abbamarad a játék. Nem bírta tovább a húr.
De a muzsika hangja még sokáig él a hallgatókban…
vadvirág
2008 július 20. | Szerző: kisiren
” Mint a folyóvíz, úgy suhan az idő,
s a tovatűnt hullám nem tér vissza többé. “
/ Ovidius /
vadvirág
2008 július 19. | Szerző: kisiren
Életmorzsák
1.Egyre kiszámíthatatlanabb az időjárás, én pedig ezért egyre nagyobb félelemmel megyek el itthonról, bár tudom, hogy sokminden kivédhetetlen…
Csütörtökön is útközben háromszor olyan fehőszakadáson mentünk keresztül, hogy vezetni veszélyes volt, sokan megálltak.
2.Tegnap reggel egy sor szuri, sok kémcső vér- a szokásos évi általános ellenőrzések, így egy jó ideig remélem megint letudtam.
Még szerencse, hogy közeli ismerősöm intézi, így mindezt gyorsan lerendezte, amit itthon sok nap alatt tudtam volna megcsináltatni./ Nem beszélve az asszisztensek kedvességéről./
3.Benéztem kedvenc könyvesboltomba is, ha itt járok, és tehetem, mindig vásárolok benne. Most is találtam pár kedvemre való, szép könyvet.
Jó itt nézelődni, olvasgatni. Szeretem az új könyvek szagát, szinte kínálják magukat, kérve: – Vegyél meg engem is!- én pedig sokszor hagyom magam elcsábítani.
Most is ez történt, majd fizetni mentem a pénztárhoz, ahol találtam egy bőr tárcát, amiben bőven volt euro és külföldi kártya. Odaadtam a pénztárosnak,aki eltette. Remélem a gazdája megtalálta! Tegnap az eset többször is eszembe jutott,nem hagyott nyugodni a dolog. De remélem a legjobbakat…
Hazafelé egy szép kisváros Tiszapartján fagyizás, kellemes séta, kikapcsolódás…
4.Ma főzés, majd baracklekvár befőzése várt rám. Nagyon finom gombásragut készítettem rókagombával, vagy ahogy felénk hívják, csirkegombából.Már csak a többi apróság van hátra…
vadvirág
2008 július 31. | Szerző: kisiren
Szikrázó
az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.
Ragyogó
kékségben
sötét pihe-szál:
óriás
magányban
egy pacsirta száll.
/Weöres Sándor /
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X