“…hurrá, ma sok gyerek
öröme nagy!
…ma az a fő,
hogy itt van a , itt van a
nagy szünidő!
…Leckénk ezután
a nyár meg az erdő,
a hegy meg a tó.
Hurrá: a tanító
néni, bácsi
puszilnivaló,
hisz ő maga mondja,
hogy
áci, káci, akáci,
nála is jobb a vakáci-
ó-ó-ó! “
Szabó Lőrinc
Hát elbúcsúztak tegnap a nyolcadikosok. Kicsit érzékeny búcsú volt ez, hiszen a nyolc év alatt sok-sok szép emlékekkel, barátságokkal, barátokkal lettek gazdagabbak, így az elválás is fájdalmas.
Aztán ezek a könnyek majd hamar felszáradnak, hiszen jön majd az új hely, új barát,új élmény…de most még fájó az érzés számukra…Jó volt bennük gyönyörködni: fiatalok, szépek, okosak. A jövő reménységei…
Ilyenkor mindig eszembe jut a költő szava:
“Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés! “
Váci Mihály
A búcsúbankett kicsit hosszabbra nyúlt, tovább maradtam, mint terveztem, így éppen csak, hogy átöltöztem, és már indultunk az operafesztiválra…
Judith nagyon tetszett a szereptársával együtt. Játéka, hangja, külleme nagyon megnyerő volt. Megérte elmenni megnézni.
Ma lágyabb, simogatóbb dallamokat fogunk meghallgatni, az előadók egyénisége, hangja garancia erre…
Még egy estére vettünk jegyet, remélem hazaerünk a műsorra, mert holnap pár napra elutazom, de azt a könnyedebb előadást is szívesen meghallgatnám, nem beszélve arról, hogy az ára sem olcsó, legalább élvezzük…
Aztán nemis olyan sokára, egy bizonyos napon, ha minden úgy lesz, eljutok egy olyan városba, amit a zene fővárosának tartanak, és magára a városra, mint történelmi helyre is nagyon kíváncsi vagyok…De addig még másutt is fogok zenét hallgatni…
Közben megsült a süteményem, és az illatok alapján a sajtos csirke is, jöhet a pompás ebéd…
vadvirág